Sokat hallhatunk arról, hogy a mai munkavállalók csak minimális állami nyugdíjra számíthatnak. Ahogy azt is gyakran hallhatjuk — vagy akár meg is tapasztalhattuk már –, hogy egy gyermek felnevelése, beiskolázása vagy éppen az egyetemi éveiben való támogatása jelentős összegeket vehet ki a családi kasszából.
Ezek tehát anyagilag megterhelő időszakok lehetnek, ha egyszerre kell előteremteni nagyobb összeget gyermekünk jövőjére, vagy éppen a saját nyugodt anyagilag stabil idős korunkra.
Érdemes tehát előre tervezni és elindítani egy megtakarítást, amivel akár havi pár ezer forint rendszeres megtakarítással jelentős összeget tehetünk félre az élet olyan különböző időszakaira, amikor várhatóan nagyobb összegre lesz szükségünk.
Erre nyújt kiváló alternatívát a megtakarításos életbiztosítás, amivel az élethelyzetünknek leginkább megfelelő konstrukció kiválasztásával takarékoskodhatunk közép vagy akár hosszú távon is. Ráadásul a félretett pénzünkért még hozamokat is kaphatunk.
A számos előnye ellenére az elmúlt évtizedek során mégis számos tévhit és félinformáció is napvilágot látott ezzel a megtakarítási formával kapcsolatban, emiatt sokan ódzkodnak tőle. Ez részben az interneten fellelhető “szakértői oldalaknak” is köszönhető, ahol a meglehetősen sok negatív vélemény csak tovább rontja az összképet.
Útmutatónkban azonban most végre tiszta vizet öntünk a pohárba, és lerántjuk a leplet a megtakarításos életbiztosításokkal kapcsolatos legfontosabb információkról.
Mi az a megtakarításos életbiztosítás? Mitől életbiztosítás? Mi a célja? Milyen típusai léteznek? Mit jelent az egyszeri és a rendszeres díjas forma, és mi a különbség köztük? Mikor, kinek, melyik típust érdemes választania?
Cikkünkben részletesen, objektíven, és érthetően mutatjuk be az életbiztosításoknak ezt a speciális szegmensét. Kezdjünk is mindjárt az alapokkal, azaz a főbb fogalmak tisztázásával.
Mit jelent a megtakarításos életbiztosítás?
A köznyelvben az életbiztosítás kifejezés egy olyan szolgáltatást takar, amire rendszeresen biztosítási díjat fizetünk, ezért cserébe pedig halálunk esetén a biztosító anyagi segítséget nyújt a szerződésben megjelölt kedvezményezetteknek. Ha pedig a biztosítás előbb lejár, mint hogy elveszítenénk az életünket, akkor a biztosítás megszűnik, az addig befizetett összeg pedig a biztosítóé marad.
Ezt nevezzük kockázati életbiztosításnak, mely azonban csak egy bizonyos típusa az életbiztosítások halmazának. A célja tehát nem több, mint hogy a biztosított halála esetén anyagilag támogassa az elhunyt családját. Illetve lehet még bővíteni egyéb kockázati elemekkel is, amikor haláleseten kívül balesetek, tartós betegség, vagy rokkantság esetén is fizethet a biztosító.
Ezzel szemben a megtakarításos életbiztosításoknak a lényege a befektetés, illetve a takarékoskodás. Az ide befizetett pénzt ugyanis a biztosító eszközalapokon keresztül különféle értékpapírokba (például állampapírok, részvények, kötvények) fekteti be. Ezek tehát tulajdonképpen csak technikailag életbiztosítások, mivel a kockázati elemek a háttérben maradnak. Ugyanakkor a biztosítási háttérnek köszönhetően ez a konstrukció számos jogi kedvezménnyel jár.
A megtakarítás és a befektetés fogalma a köznyelvben gyakran okoz kavarodást, és bár mindkettő pénzügyi fogalom, mégis jó, ha tisztában vagyunk a pontos jelentésükkel. Megtakarításnak inkább azt nevezzük, amikor rendszeresen teszünk félre kisebb összegeket, amik szépen összegyűlnek például egy megtakarítási számlán (közben pedig kamatoznak). Ellenben a befektetésnél már rendelkezünk egy nagyobb tőkével, amit jellemzően egy összegben befektetünk eszközalapokba vagy értékpapírokba, hogy ily módon gyarapítsuk.
A megtakarításos életbiztosítás lényege a hosszú távú takarékoskodás és befektetés, a kockázati védelem ez esetben minimális.
Az életbiztosításba befizetett összegek és azok hozamai ugyanis halál esetén nemcsak illetékmentesen, hagyatéki eljárás nélkül felvehetők, de nem is perelhetők, és nem is inkasszálhatja sem a NAV, sem az állam. Mindezek mellett pedig talán a legfontosabb, hogy bizonyos feltételekkel 5, illetve 10 év után kamatadó-mentessé válhat az itt gyűlő pénzünk (erről még részletesebben lesz szó a későbbiekben).
Emellett az is fontos különbség a kockázati életbiztosításokkal szemben, hogy egy megtakarításos típus előnyeivel nem csak a kedvezményezettek élhetnek. A szerződő (aki általában a biztosított is) ugyanis élete során bármikor dönthet úgy, hogy saját célra kiveszi a tőkét és a hozamokat. Tehát nem csak a biztosított halála esetén fizet, hanem a pénz (néhány megkötéssel) bármikor hozzáférhető.
Bár ezek az életbiztosítások is tartalmaznak kockázati elemet, azonban alapesetben halál esetén csak elenyésző plusz összeget – milliók helyett néhány százezret – fizetnek, hiszen nem ez a fő céljuk. Persze ez még nem jelenti azt, hogy ne lennének alkalmasak erre is, hiszen sok módozatban lehet komolyabb kiegészítő védelmet is vásárolni, ami viszont értelemszerűen többletkiadást jelent.
Ilyenformán tehát a biztosításunk már alkalmas lehet arra is, hogy halál, különféle baleset vagy betegség, illetve rokkantság esetén is jelentős összeggel támogasson minket, vagy a szeretteinket.
Jó, ha tudjuk, hogy a megtakarításos életbiztosítások tartamának hossza többféle lehet. A fix, tartamos biztosítások előre meghatározott időtartamra (pl. 10-15-20 év) szólnak, a tartam nélküliek viszont úgymond “sosem járnak le” tehát itt csak minimális, javasolt biztosítási idő van, maximális nincs.
Ez utóbbit nevezik angol szóval “whole life”-nak, azaz élethosszig tartónak. Ez azonban megtévesztő lehet. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy a kockázati típushoz hasonlóan csak az életünk végén bonthatjuk meg a megtakarításunkat, hanem azt, hogy “felülről nyitott”, vagyis gyakorlatilag bármikor hozzáférhetünk a pénzünkhöz.
Azonban fontos megjegyezni, hogy ez csupán egy technikai különbség, a gyakorlatban ugyanis a tartamos életbiztosítást is meg lehet hosszabbítani a lejárat után – ahogy a tartam lejárata előtt is hozzáférhető a tartamos, ha úgy alakul –, és a tartam nélkülinél is bármikor dönthetünk úgy, hogy ki szeretnénk venni a pénzünket.
Most, hogy megértettük, mi a különbség a kockázati és a megtakarításos életbiztosítások között, mélyedjünk bele egy kicsit jobban a témába, és vegyük sorra, hogy milyen különböző formák léteznek a megtakarításos konstrukciókon belül.
Vegyes, vagy más néven klasszikus
A neve abból ered, hogy sajátosan ötvözi a kockázati és a megtakarításos életbiztosítások legfőbb jellemzőit. Vagyis mind a biztosítási esemény bekövetkeztekor, mind a tartam lejártakor kifizeti a hozamokkal növelt biztosítási összegeket.
A kockázati elem mellett tehát befektetésként is működik, mert a biztosítottnak nemcsak a tartam alatti halála, de a tartam lejártakori életbenléte is biztosítási eseménynek számít. A futamidő alatt pedig a kockázati díjak levonása után megmaradó díjtartalékokból folyamatosan képződő megtakarításhoz idő előtt is hozzáférhetünk az úgynevezett visszavásárlás révén.
Ez a biztosítási forma tőke- és hozamgarantált. Ez azt jelenti, hogy a biztosító garantálja, hogy a tartam végén a díjtartalékba kerülő tőkét mindenképpen vissza is kapjuk, egy előre rögzített fix hozammal növelve, az életbiztosítási védelem kockázati díja pedig szintén előre kalkuláható. Vagyis már a szerződés megkötésekor pontosan tudjuk, hogy mennyi pénzt látunk majd viszont a lejáratkor, ha tartjuk magunkat a meghatározott összegek befizetéséhez.
Nézzük is erre egy egyszerű példát: kötünk egy olyan biztosítást, ahol 10.000 forintos havidíjat kell fizetnünk 10 éven keresztül. Ez összesen 1.200.000 forintnyi befizetett összeget jelent. A biztosítási szerződésben pedig az áll, hogy a tartam végén garantáltan visszakapunk 1.300.000 forintot, tehát 100.000 forintos nyereségünk a 10 év alatt biztosan keletkezik. Fontos még megjegyezni, hogy kifizetés nem csak a tartam végén történhet, hanem a biztosított halála esetén is általában ugyanezt az összeget kapják meg a kedvezményezettek.
A garantált hozam tehát biztonságos, viszont hátránya is van: a biztosító nem fogja magas hozammal kecsegtető, ám magas kockázatú eszközökbe fektetni a pénzünket, hiszen neki veszteség esetén is ki kell fizetnie a szerződésben rögzített összeget. Sőt, a biztosítók ennél a konstrukciónál tulajdonképpen csak magyar állampapírba fektethetik be az ügyfelek pénzét, ami azért sem túl kedvező, mert a magasabb kamatozású lakossági állampapírok a biztosítók számára nem érhetőek el.
Ezért megmaradnak a relatíve alacsony (évi bruttó 1-2%) hozamú, cserébe alacsony kockázatú befektetéseknél, még ha emiatt a nyereség jóval kevesebb is lesz.
Persze előfordulhat, hogy a pénzpiac kedvezően változik, és a biztosítónak a garantáltnál magasabb, azaz többlethozama keletkezik. Ilyenkor szerződéstől függően ennek jellemzően 80-90%-át beleforgatják a megtakarításunk díjtartalékába, hogy tovább kamatozzon. A fennmaradó 10-20%-át pedig a biztosítók sikerdíjként megtartják maguknak.
Mindemellett, ha ezt a fajta biztosítást választjuk, akkor abba is bele kell törődnünk, hogy a pénzünk sorsáról egyedül a biztosítók dönthetnek a mindenkori jogszabályokat is figyelembe véve. Tehát mi nem szólhatunk bele, hogy mibe fektessék azt, és menet közben sem változtathatjuk meg a (nem létező) portfóliót sem, ahogy azt a következőkben bemutatásra kerülő befektetési egységekhez kötött megtakarításos életbiztosítás esetében viszont megtehetjük.
A vegyes életbiztosítások ugyanakkor napjainkban egyre kisebb népszerűségnek örvendenek, az alacsony hozamok miatt ugyanis nagyon kevesen választják ezt a típust.
Befektetési egységekhez kötött, azaz Unit linked
Ez a fajta megtakarításos életbiztosítás szerkezetileg ugyan hasonlít az előbb említett klasszikusra, mégis több lényeges ponton különbözik tőle. Bár mindkét termékben található kockázati és megtakarítási elem egyaránt, ezek arányában nagy különbségek vannak.
A klasszikus konstrukció esetén ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt kap a kockázati elem, mint a unit linked biztosítások esetén.
Ugyanis alapesetben ez utóbbinál már inkább csak névlegesen beszélhetünk életbiztosításról, a hangsúly a befektetésen vagy megtakarításon van. Azonban itt már sokkal nagyobb mértékben kapunk szabad kezet például a kockázati szintek, ezáltal pedig a várható hozamok tekintetében.
A unit linked életbiztosítás esetében mi dönthetjük el, hogy a befizetett pénzünket mibe fektetik be.
A unit linked biztosítások esetén ugyanis mi dönthetjük el, hogy a befizetett pénzünket mibe fektessék az alapkezelők. A biztosítók általában ehhez általában 10-20 különböző kockázati szintű és befektetési politikájú eszközalapot kínálnak, amelyeket tetszőleges arányban összeválogatva alakíthatjuk ki az igényeinknek megfelelő portfóliót. Egyes biztosítók többféle előre kialakított “csomagot”, vagyis mintaportfóliót is kínálnak, így még egyszerűbben tudunk dönteni.
A pénz útját tehát az alapkezelők menedzselik, de vajon kik ők? Az alapkezelő a biztosítók megbízásából kezeli a pénzünket, így ő dönt a befektetési politikáról. Ez alapján folyamatosan döntéseket hoz, hogy mi legyen az alapban és mi nem. Mit vegyen meg, mit adjon el, hogy a befektetett pénzünk a lehető legjobb hozamokat érje el. Munkájukért alapkezelői díjat kapnak.
Az egyes alapok közötti különbség a kockázati szintekben rejlik. Ha “biztonsági játékosok” vagyunk, akkor portfóliónkba nagyobb arányban választhatunk az alacsonyabb hozamú, ám alacsonyabb kockázatú alapok közül. Ellenben, ha szeretjük az izgalmakat, akkor a nagyobb haszon reményében magasabb kockázatot is vállalhatunk egy főként részvényalapokból álló csomaggal. Vagyis nincs előre rögzített garantált hozam, hanem a nyereségünk attól függ, hogy mekkora kockázatvállalásra vagyunk hajlandóak és hogyan teljesít a kiválasztott alapokból álló portfólió.
Persze annyiban azért meg van kötve a kezünk, hogy nem válogathatunk egyesével az értékpapírok között, mint például a tőzsdézésnél. Vagyis nem szabhatjuk meg, hogy pontosan melyik cégnek a részvényeibe, vagy vállalatnak a kötvényeibe szeretnénk fektetni, hanem be kell érnünk a biztosító által kínált eszközalapokkal, amikben vegyesen szerepelnek a különféle instrumentumok, az alap befektetési politikájának megfelelően.
Tehát oly módon összeállíthatjuk a saját csomagunkat is, hogy meghatározzuk, mekkora arányban szerepeljenek benne részvények és kötvények (például megszabhatjuk, hogy portfóliónk 60%-a részvényalapokból, 30%-a vállalati kötvényalapokból, és 10%-a pedig egy magyar állampapírba feketető kötvényalapból álljon).
A megtakarításos életbiztosítások ezen formájával tehát a hozamunk jóval magasabb lehet, mint a vegyes konstrukció esetén. Egy megfontolt, közepes kockázatú portfólióban elérhetünk évi 7-8%-ot, de egy kicsit nagyobb részvénykitettségnél akár ennél magasabb nyereséget is realizálhatunk.
További jellemzőjük, hogy a biztosítónak a különféle költségeket fel kell tüntetnie. Ezt mutatja meg a TKM-mutató, ami minden előre látható költséget tartalmaz. (Ez régebben még csak a unit-linked biztosításoknál volt alapkövetelmény, az etikus szabályozás óta azonban a klasszikus termékeknél is feltétel.)
Bár a megtakarításos biztosítások költségeiről még részletesen is írunk egy későbbi fejezetben, azt mindenképp érdemes már most megemlíteni, hogy ez a feltüntetett százalékos érték csak egy viszonyszám. Vagyis nem a saját számlák tényleges költségeit mutatja meg, hanem csak egy törvényben előírt példa összegre és tartamra van kiszámolva.
Viszont akár a klasszikus, akár a befektetési egységekhez kötött biztosítási forma mellett tesszük le a voksunkat, a pénzünk védelme mindkét esetben egyaránt fontos, hiszen a megtakarított vagyonunkat egy “idegenre”, azaz a biztosítótársaságra bízzuk. A biztonságot azonban ők sem veszik félvállról, ezért tegyünk is egy rövid kitekintést arra, hogy megnézzük, hogyan vigyáznak a biztosítók az ügyfelek pénzére.
Kérjen díjmentes tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
Néhány szó a pénzünk intézményi védelméről
Legyen szó akár befektetésről, akár megtakarításról, a biztonság mindkét esetben kiemelten fontos. Hiszen ilyenkor a pénzünket úgymond “kiadjuk a kezünkből”, vagyis nem otthon a szekrény mélyén, vagy a bankszámlán őrizgetjük – bár ezek a lehetőségek sem jelentenek teljes biztonságot vagyonunk védelmét illetően -, hanem ideiglenesen másokra bízzuk, hogy kereskedjenek vele.
Ezért mindenkiben természetes módon ott van egy kis félelem, hogy mi történik akkor, ha az a biztosító, akinek bizalmat szavaztunk, hirtelen csődbe megy, kivonul az országból, vagy (akár csak átmenetileg) fizetésképtelenné válik. Keresztet vethetünk a pénzünkre?
Szerencsére a stabil, nagy múlttal rendelkező biztosítótársaságoknál ennek az esélye meglehetősen csekély, többek között ezért is érdemes őket választani. Ezen túlmenően fontos tudni, hogy a megtakarításos életbiztosításban befektetett ügyfélpénz nem a biztosító vagyonának a része, afölött a biztosító közvetlenül nem rendelkezhet. Így csőd esetén ezek eleve nem veszhetnek el. Ettől függetlenül a biztosítók is szeretik minimalizálni a csődkockázatot, hisz általában nem csak befektetésekkel, hanem kockázati és/vagy vagyonbiztosításokkal is foglalkoznak. Erre pedig a legjobb módszer a viszontbiztosítás.
Mit jelent ez pontosan? A biztosítók más, kifejezetten erre szakosodott viszontbiztosító társaságokkal szerződést kötnek, hogyha túl sok vagy egy túlzottan nagy káresemény következik be, akkor ne csak ők, hanem a viszontbiztosító társaság is segítsen be a kárkifizetésekbe. Vagyis a viszontbiztosítási rendszer révén a biztosítók a legszerencsétlenebb helyzetekben is fizetőképesek tudnak maradni.
Bár – ahogy a fentiekben láttuk – biztosítói a csőd kockázata meglehetősen alacsony, és az egyébként sem érinti befektetett pénzünket, felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha a be akarják fejezni tevékenységüket.
Képzeljük el, hogy a biztosító, akivel szerződésünk van úgy dönt, hogy kivonul Magyarországról. Ilyenkor egy másik, nagyobb biztosító – aki az állományt felvásárolta – átveszi a folyamatban lévő megtakarításainkat vagy befektetéseinket, és azonos feltételekkel viszi azt tovább. Vagyis ügyfélként nekünk ez maximum csak átmeneti, technikai kellemetlenséget okoz, amíg az átállás le nem zajlik, a pénzünk viszont nem veszik el, szerződésünk kondícióit pedig nem változtathatják meg.
Vagyonunk védelmével kapcsolatban van még egy fontos dolog, amit mindenképp érdemes tudni. A befektetett pénzünk konkrétan nem a biztosítónál van, hiszen azt az alapkezelők befektetési eszközalapokba fektették be, amit pedig független letétkezelők állandó felügyelete alatt áll.
A biztosítói eszközalapokban lévő értékpapírokat tehát ezek a letétkezelők (ami általában egy vagy több nagy, nemzetközi pénzintézet) őrzik, ezáltal az ügyfelek vagyona még nagyobb biztonságban van. A letétkezelők ugyanis szavatolják, hogy az értékpapírok nem tudnak csak úgy “elveszni”, hiszen minden egyes tranzakciót szigorúan felügyelnek.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy még a biztosítótársaság csődje esetén sem kell tartanunk attól, hogy a pénzünk eltűnik, hisz az letétkezelői védelem alatt áll. A csőd bekövetkezése pedig a viszontbiztosítási rendszer miatt eleve nagyon ritka. Ha mégis bekövetkezik – vagy biztosítónk kivonul az országból – csupán átkerülünk egy másik biztosítóhoz, de ezzel nekünk általában semmi dolgunk, a folyamat a háttérben végbemegy.
A megtakarításos életbiztosítások típusai
A megtakarításos életbiztosítások olyan szerteágazó termékek, hogy a csoportosításuk többféle szempontból is lehetséges. Ennek egyik módja a díjfizetés gyakorisága. Ez alapján tehát mindkét módozat (vagyis a klasszikus és a befektetési egységekhez kötött) esetén beszélhetünk rendszeres, vagy egyszeri díjas konstrukcióról. Ám a unit linked típusú biztosítások napjainkban sokkal inkább elterjedtek, így a továbbiakban mi is ezekkel foglalkozunk részletesebben.
A képlet ugyanakkor nem ilyen egyszerű. Ugyanis a rendszeres és az egyszeri díjas típusokon belül is megkülönböztethetünk szabad felhasználású vagy éppen nyugdíjcélú termékeket. Emellett pedig számos egyéb ponton is eltér egymástól ez a két forma. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, ha viszont nem vagyunk járatosak a pénzügyekben, akkor nem egyszerű eldönteni, hogy melyik lenne számunkra az ideális.
A megtakarításos életbiztosításokat többféleképpen is csoportosíthatjuk.
Cikkünk további részében ezért részletesen, érthetően összehasonlítjuk a unit linked életbiztosítások eme két fajtáját, és sorra vesszük a legfontosabb különbségeket. Persze a cikk elolvasása nem helyettesíti egy pénzügyi szakértő személyre szabott tanácsait, ezért a döntés véglegesítése előtt mindenképp érdemes részt venni egy díjmentes konzultáción.
A rendszeres díjas megtakarításos életbiztosítás
Ez a fajta biztosítás azoknak kedvez, akik takarékoskodni szeretnének, és nem áll rendelkezésükre nagyobb összeg, amit egyszerre befektethetnének. Hiszen ennek a konstrukciónak az a lényege, hogy rendszeresen fizetünk be valamekkora összeget, a megtakarításunk pedig egyszerre gyarapodik és hozamokat termel a befektetésnek köszönhetően.
A célunk itt tehát a tőkeépítés, így tulajdonképpen ez egy megtakarítási forma. Az ily módon összegyűjtött pénz pedig a legtöbb esetben szabad felhasználású, ugyanakkor például a nyugdíjas éveinkre való gyűjtögetés esetén – az adójóváírás lehetőségéért cserébe – konkrét célhoz kötött is lehet. Természetesen a cél nélküli, szabad felhasználású konstrukciók is általában valamilyen konkrét cél érdekében köttetnek (pl. gyermekek jövője, későbbi ingatlanvásárlás stb.), de ettől függetlenül később bármire fordíthatjuk.
Ha tehát szeretnénk olyan helyre félretenni a pénzünket, ahol az évek alatt szépen gyűlik, és közben még hozamot is termel, akkor a rendszeres díjas megtakarítási életbiztosítás kiváló megoldás lehet.
A költségszerkezete miatt azonban ennél a módozatnál minimum 10 éves időtartamra érdemes tervezni, hiszen a költségek nagy részét az első években vonják le tőlünk, amit jellemzően 5-15 éves időtávban írnak csak jóvá különböző hűségbónuszok formájában a számlánkon, így kiegyenlítve a fejnehéz költségszerkezetet.
Ezen kívül persze az sem mellékes, hogy minél hosszabb az időtartam, és minél többet fizetünk be ezalatt, annál nagyobb összegből gazdálkodhatunk majd, amikor kivesszük a megtakarításunkat. (Elvétve akadnak a piacon olyan konstrukciók is, ahol 5 év a minimális időtartam, pl. Allianz Életprogram.)
Mindezek miatt tehát 10 évnél rövidebb befektetésekhez ritkán használják – és nem is nagyon érdemes – a rendszeres befizetésű változatot, hisz az leginkább a hosszú távú célokra ideális. Ha ezzel együtt viszont rövidebb távon is szeretnénk valamekkora összeget fialtatni, akkor erre – a főszámlához minden esetben tartozó – eseti számlával lehetőségünk nyílik.
Az életbiztosítás megkötésekor ugyanis kapunk egy úgynevezett eseti számlát is, ahová a havidíjtól függetlenül bármikor, bármekkora összeget befizethetünk vagy kivehetünk. Így gyakorlatilag két külön számlán egyszerre gyűjthetünk a hosszú-, illetve a közép- vagy rövidtávú céljainkra egyaránt. Erről azonban később még részletesen is lesz szó, a Befizetések című fejezetben.
A számlán lévő pénzünket pedig, ahogy azt már korábban is írtuk, ebben az esetben is alapkezelők kezelik, hisz befizetéseink az általunk megadott portfólió szerint különböző kockázati szintű alapok között kerülnek elhelyezésre.
Az egyszeri díjas biztosítói befektetés
A rendszeres díjas típussal ellentétben itt a fő cél nem a tőke gyűjtése, hanem a már meglévő pénzünk gyarapítása. Tehát a lényeg nem a megtakarításon, hanem a befektetésen van. Emiatt ennél a konstrukciónál nem beszélhetünk rendszeres befizetésekről, hiszen többnyire egyszer, az induláskor fizetünk be egy nagyobb – százezres vagy milliós nagyságrendű – összeget.
Ezt a pénzt is ugyanúgy befektetik különféle alapokba, és a kockázati szintet (vagyis az alapok felosztását) is ugyancsak mi határozzuk meg. Az egyszeri díjas változat viszont rövidebb távra is jó befektetés lehet, hiszen akár már pár hónap, vagy 1-2 év után is szabadon hozzáférhető. A befizetéstől számított ötödik évtől pedig már teljesen kamatadó-mentesen vehetjük ki innen pénzünket részben vagy akár egészben.
Eseti számlát ez a konstrukció is tartalmaz, hiszen magára a fő számlára csupán egyetlen alkalommal, a szerződéskötéskor tudunk befizetni. Mivel azonban az eseti számlára történő befizetés nem kötelező, ezért nem ösztönöz megtakarításra sem.
Ráadásul a tőkenövelés adminisztrációs szempontból macerásabb is, hiszen külön nyilatkozatot igényel, hogy milyen eszközalapokba szeretnénk betenni az eseti számlára befizetett pénzt. Ennek ellenére akadnak olyan helyzetek, amikor érdemes használni, hiszen bár hasonlóan működik, mint egy másik egyszeri díjas számla, azonban a költségei sokszor kedvezőbbek, ami cseppet sem elhanyagolható szempont.
Az egyszeri díjas befektetésekre az a jellemző, hogy többnyire rugalmasak, könnyen kezelhetőek, és itt sem szükséges célt megadni, kivéve, ha ezt a konstrukciót választjuk nyugdíjcélra. Ebben az esetben ugyanis csak akkor férünk hozzá a befektetésünkhöz, ha nyugdíjba vonulunk.
A befektetési egységekhez kötött megtakarításos életbiztosítások összehasonlítása
Az előbbiek alapján már ismerjük a legfontosabb különbségeket a rendszeres, és az egyszeri díjas megtakarításos életbiztosításokkal kapcsolatban. Mindeddig azonban csak a felszínt kapargattuk. Most viszont itt az idő, hogy egy részletes összehasonlítás keretében végigmenjünk a különböző szempontokon, és átfogóan is megvizsgáljuk az eltéréseket.
Bővebben kifejtjük, hogy működik az elindítás, a befizetés, milyen költségszerkezetekkel találkozunk, mit kell tudni az adózásról, és hogyan férhetünk hozzá befizetett pénzünkhöz a két különböző konstrukció esetében. Az összehasonlítás végén pedig egy táblázatban is bemutatjuk a leglényegesebb információkat. Kezdjünk is hozzá!
Hol és hogyan indítható?
A piacon számos biztosító hirdeti különböző termékeit, így a választék mondhatni hatalmas. Éppen ezért érdemes tájékozódni, mielőtt bármelyik mellett letesszük a voksunkat, ehhez pedig akár független pénzügyi szakértő segítségét is kérhetjük.
Hiszen közel sem mindegy, hogy rendszeres, alacsonyabb, vagy egyszeri magasabb befizetésben gondolkodunk, megtakarítani vagy befektetni szeretnénk inkább, illetve hogy milyen hosszú időtartam lenne számunkra a megfelelő, nem beszélve arról, hogy a portfólió összeállítását sem érdemes a véletlenre bízni.
Ami viszont mindkét esetben igaz, hogy a legtöbb biztosítónál van egy minimális elvárt életkor, amit be kell töltenie annak, aki szeretne szerződést kötni. Ez többnyire a 18 éves kort jelenti. A maximális életkor tekintetében pedig előfordulhatnak olyan feltételek, mint a K&H Prémium 2 Életbiztosításnál, ahol a belépési kor felső határa 87 év, a lejáratkor pedig a biztosított maximum 89 éves lehet.
Számos biztosító különböző termékével találkozhatunk, így érdemes alaposan tájékozódni a szerződéskötés előtt. Egy független alkusz lényegesen leegyszerűsítheti az információgyűjtés folyamatát és pártatlanul segíthet a döntésben.
Mindkét fajta megtakarításos életbiztosításra jellemző, hogy nemcsak az adott biztosító ügynökének segítségével, hanem valamilyen független szakértőn (alkuszon) keresztül is elindítható a folyamat. A biztosító függő ügynöke értelemszerűen csak az adott biztosítónál elérhető konstrukciók között segít eligazodni, így, ha több biztosítótól szeretnénk ajánlatot, több ügynökkel is tárgyalnunk kell.
Az alkusz ezzel szemben az összes biztosító ajánlatát elemezve válogatja ki a céljainknak és igényeinknek leginkább megfelelő konstrukciókat, tehát egy kézből kaphatunk ajánlatot a teljes piacról. A független szakértő igénybevétele díjmentes, és nem jár semmilyen többletköltséggel, így érdemes lehet inkább ezt választani, ha nem csak egyetlen biztosítóra vagyunk kíváncsiak.
Bár természetesen lehetőség van a személyes találkozóra is, az igények felmérése és a termékek bemutatása sok esetben már online történik. Sőt, néhány biztosító esetén – ha a feltételek adottak – maga szerződéskötés is megtörténhet egy hitelesített online csatornán keresztül.
Ez idáig tehát egyezik a folyamat a két terméktípus esetében, a befizetések módját illetően azonban már lényeges különbségek vannak.
A rendszeres díjas
Mivel itt jellemzően relatíve alacsony összegekről beszélünk, ezért ezt a fajta biztosítást már akkor is érdemes elindítani, ha rá tudunk szánni legalább havi 8-12.000 forintot. Ez a minimális határ, tehát ennél alacsonyabb befizetéssel nem is kezdhetünk bele a biztosítói megtakarításba.
Ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy az összeg meghatározásánál érdemes úgy választani, hogy ezt az összeget minden hónapban és nagy biztonsággal ki tudjuk gazdálkodni.
Azzal ugyanis érdemes tisztában lenni, hogy az első 2-3 évben egyáltalán nem lehet csökkenteni a havi összeget, ha pedig rendszeresen elmaradunk a befizetésekkel, akkor a biztosítótársaság felmondhatja a szerződést. Ajánlott tehát tudatosan tervezni, és előre kalkulálni.
A befizetett pénznem tekintetében a rendszeres díjas életbiztosítások többnyire forint alapúak, néhány kivétel azonban itt is akad. Például a MetLife Manhattan, az Allianz Életprogram vagy a CIG Pannónia Esszencia Életbiztosítás eurós számlaként is indítható, de többek között az Uniqa és az Union egyes termékei között még olyanokat is találunk, amelyek euró vagy dollár alapon, de forint befizetésével működnek.
A dollár- és euró számlákat, valamint a dollár és euró alapú számlákat nagyon könnyű összekeverni, ezért most tisztázzuk le, hogy mi a különbség közöttük. Ha egy számla dollár vagy euró megnevezésű, azt jelenti, hogy ebben a pénznemben fizetünk be rá és a befektetés, illetve a kifizetés is ugyanebben történik. Vagyis nincs pénzváltás. Ellenben a dollár vagy euró alapú számlák esetén bár a befizetés forintban zajlik, viszont rögtön utána átváltják euróra és dollárra, és úgy fektetik be. A kifizetéskor szintén egyúttal visszaváltás is történik, így akkor is forintot kapunk vissza.
Az egyszeri díjas
Ha rendelkezünk minimum 500.000 forint félretett pénzzel, és ezt szeretnénk egy kicsit gyarapítani, akkor a rendszeres megtakarítás helyett az egyösszegű biztosítói befektetés lesz a nekünk való konstrukció.
Ezért, ha van már megtakarított pénzünk, vagy például öröklés, nászajándék, ingatlaneladás stb. során hirtelen hozzájutottunk egy nagyobb összeghez, akkor ezzel a lehetőséggel érdemes élni. (Természetesen, ha emellett van tőkegyűjtési igényünk, akkor egy rendszeres díjas szerződés eseti befizetéseként is elhelyezhetjük ezt az összeget, így nem feltétlenül kell két külön szerződést kötnünk.)
Az egyszeri díjas konstrukciónál a befektetni kívánt összeget a szerződéskötést követően, egy összegben kell befizetni a biztosítói számlára, utána pedig nincs egyéb tennivalónk. A pénzünk a rendelkezésünk szerint alapkezelőkön keresztül különféle kockázatú eszközalapokba kerül befektetésre.
További fontos különbség, hogy ez a módozat akár rövidtávú befektetésekhez is használható, hiszen sokkal rugalmasabban hozzáférhető, mint a rendszeres forma főszámlája.
A megtakarításos életbiztosítások egyszeri díjas változata szintén elindítható forintban, de ha más pénznemet szeretnénk választani, akkora Union, a MetLife, a CIG Pannónia, és a Uniqa kínál eurós számlákat is – az Union esetén pedig dollár befektetése is elérhető.
Hogyan történik a befizetés?
A kétféle megtakarításos unit linked biztosítás között az egyik legkönnyebben megjegyezhető különbség az, amire már a nevük is utal. Vagyis az, hogy más ütemezés szerint kerül sor a befizetésre. Ez konkrét technikai különbségeket is jelent, hiszen amíg az egyiknél nem ütközik akadályba a készpénzes, bankkártyás, vagy épp a csekken történő befizetés sem, addig a másiknál szinte kizárólag az átutalás jöhet szóba.
Az életbiztosítások megkötése sokszor egy biztosítási ügynök bevonásával történik. Ilyenkor ő egyeztet az ügyféllel, és a szerződés megkötése és esetenként a legelső befizetés is rajta keresztül történik meg. Azonban az alkuszok, és a függő többes ügynökök sosem vehetnek át készpénzt.(!) Már az első befizetés is közvetlenül a biztosító számlájára történik. Egyedül a függő egyes ügynökök (tehát akik csak egyetlen biztosítótársaság termékeit értékesítik) fogadhatnak el bizonyos összegig készpénzt az ügyféltől, de a banki megoldások terjedésével ez is egyre ritkább.
A rendszeres díjas
A fizetési megoldások tekintetében a rendszeres díjas konstrukcióknál elég rugalmasak a biztosítók. Hiszen rendezhetjük a biztosítási díjat bankkártyával, csoportos beszedési megbízással, vagy banki átutalással is. Az efféle modern megoldásoktól idegenkedő, például idősebb, nyugdíjas ügyfelek pedig élhetnek akár a “klasszikus” postai csekkes fizetés lehetőségével is.
A rendszerességről már többször volt szó, de arról még nem, hogy mit takar ez pontosan? Sokan a havi befizetést értik alatta – egyébként ez is a leggyakoribb -, ugyanakkor biztosítótól függően más lehetőségeink is vannak.
Választhatjuk akár a negyedévente, félévente, sőt akár az évente egy alkalommal történő fizetést is. Ezekben az esetekben viszont értelemszerűen nagyobb összegnek kell egyszerre rendelkezésre állni, mintha havonta történne a befizetés. A lényeg tehát, hogy azonos időközönként gyarapítsuk a megtakarításunkat.
Persze nem muszáj ezt a biztosítás tartama alatt végig tartani, hiszen a legtöbb biztosító lehetőséget ad arra, hogy az éves fordulónapon megváltoztathassuk a befizetéseink gyakoriságát, így az évesről áttérhetünk akár a havira, és fordítva. Ami viszont fontos, hogy bármelyiket is választjuk, úgy érdemes kalkulálni, hogy havonta legalább 8-12.000 forintnak megfelelő összeget kell erre fordítanunk.
Ahogy azt már korábban is írtuk, a rendszeres megtakarítási konstrukció a biztosítók nagy részénél az első 2-3 évben egyáltalán nem szüneteltethető. Ugyanakkor azt is jó, ha szem előtt tartjuk, hogy utána is csak akkor érdemes élni ezzel a lehetőséggel, ha valóban anyagi nehézségeink vannak, és a minimális megélhetési összeg kigazdálkodása is gondot okoz.
Mindazonáltal arról sem szabad megfeledkezni, hogy 10-20 év hosszú idő és az inflációnak köszönhetően a pénz természetes módon lassan, de folyamatosan értéktelenedik. Ez pedig azzal jár, hogy a biztosítási számlánkra rendszeresen fizetett azonos összeg is egyre kevesebbet ér, vagyis egyre kisebb vásárlóerővel rendelkezik.
Ennek a kiküszöbölésére vezették be a biztosítók az értékkövetést (más néven indexálást), ami azt jelenti, hogy a befizetendő összeget az infláció mértékéhez közeli mértékkel (jellemzően 3-5%-kal) minden évben megemelik, hogy a fizetendő pénz reálértéke ne csökkenjen.
Ez a legtöbb esetben természetesen nem automatikusan történik – vannak olyan konstrukciók, amiknél ez be van építve a szerződésbe -, hanem a biztosítási évforduló előtt pár héttel tájékoztatják az ügyfelet, aki úgy is dönthet, hogy elutasítja ezt a lehetőséget.
Jogosan merülhet fel Önben a kérdés, hogy mi történik akkor, ha egyszerre valamivel nagyobb pénzösszeghez jutunk, és ezt is szeretnénk valamilyen módon befektetni. Ahogy már korábban is említettük, a rendszeres megtakarításos életbiztosítás szerencsére erre is lehetőséget nyújt, hiszen, ahogy azt már korábban is írtuk, a fő biztosítási számla mellé minden ügyfélnek jár egy úgynevezett eseti számla is, ami pontosan ezt a célt szolgálja.
Az eseti számlára ugyanis bármikor szabadon tehetünk be olyan kisebb-nagyobb összegeket, amit a rendszeres biztosítási díjon felül szeretnénk befizetni. Ezt az összeget pedig ugyanúgy befektethetjük, viszont nem muszáj a fő számlával azonos alapokba tenni, hanem választhatunk akár teljesen más portfóliót is. Vagyis a különálló eseti számla arra a célra is használható akár, hogy a befektetéseink “több lábon” álljanak.
Az eseti számla legfőbb előnye mégsem ez, hanem a rugalmas hozzáférhetőség. Ugyanis míg a rendszeres megtakarítás főszámlájához a futamidő első 10 évében csak kedvezőtlen feltételekkel (az első 2-3 évében egyáltalán nem) férhetünk hozzá, az eseti számláról bármikor szabadon kivehetjük a rajta lévő pénzt anélkül, hogy a rendszeres megtakarítást meg kéne szüntetni. Persze azért pár hetes átfutási idővel itt is kalkulálni kell, de mégis lényegesen egyszerűbb, kedvezőbb és rövidebb a folyamat, mint a biztosítás teljes felmondása.
Az eseti számlának – a főszámla megléte miatt – ráadásul a költségei is általában kedvezményesek, és többnyire nincs meghatározva az sem, hogy mikor mennyi pénzt kell befizetni rá. Egy minimális alkalmankénti befizetési összeget viszont megszabhat a biztosító: például az Aegon Exclusive biztosításnál alkalmanként minimum 50 ezer forintnyi, a Generali MyLife-nál pedig 10 ezer forintnyi összeget lehet betenni az eseti számlára.
Mikor célszerű az eseti számlát használni? Például akkor, ha a rendszeres megtakarításos életbiztosítást mondjuk a gyermekünk jövőjére kötöttük, ám akad némi félretett pénzünk, amit szívesen gyarapítanánk, viszont nem feltétlenül a gyermekünkre akarjuk költeni, illetve nem is szeretnénk a futamidő végéig bent tartani azt.
Az egyszeri díjas
Mint említettük, ennél a konstrukciónál jellemzően minimum 500.000 forintot fizetünk be egy összegben a biztosítói számlánkra. Kivételek persze itt is akadnak, az Allianz Életprogram például már 200.000 forinttól is elindítható. Ekkora – vagy ennél is nagyobb – pénz összegnél már kétségkívül a bankkártyás fizetés lenne a legcélszerűbb a költségmentessége miatt, ám sajnos a legtöbb biztosítónál erre még nincs lehetőség.
Pedig lenne létjogosultsága, hiszen lássuk be, az emberek döntő többsége nem tart otthon nagyobb mennyiségű készpénzt. De ha még valaki így is tesz, az sem feltétlenül kerül előnybe, hiszen csak elvétve lehet csekken, vagy a biztosító bankszámlavezető fiókjában pénztári befizetéssel indítani a biztosítást.
Marad tehát a banki átutalás, ami azért hátrány a kártyás fizetéssel szemben, mert itt tranzakciós költség is felmerül, ami milliós összegeknél már cseppet sem elhanyagolható mértékű.
A készpénzes befizetés a deviza alapú megtakarításos életbiztosításokra jellemző inkább, de ilyenkor sem a biztosítási ügynöknek kell adni a pénzt, hanem személyesen felkeresni a biztosító számlavezető bankfiókját és ott, helyben történik a tényleges fizetés.
Az egyösszegű biztosítói befektetés sajátossága, hogy induláskor, egy nagyobb összeget helyezünk el a számlánkon, utána pedig ezt a pénzt fektetjük be a különböző kockázatú alapokból összeállított portfólióba, hogy hozamot termeljen nekünk.
Erre a konstrukcióra is az a jellemző, hogy akár biztosító által előre összeállított különböző “csomagokból” is tudunk választani, amelyekben részvények, kötvények, állampapírok vegyesen találhatóak. A csomagok pedig általában kockázati szintek alapján vannak elkülönítve egymástól.
Nem győzzük ugyanakkor eleget hangsúlyozni, hogy a rendszeres díjas biztosítással szemben itt a főszámlánkra csak egyszer, az induláskor tudunk pénzt betenni, utána pedig ez a számla “lezárul”, tehát utólagos befizetésre nincs lehetőség.
Viszont a fő számla mellé itt is kapunk egy eseti számlát, ami ebben az esetben is rugalmas hozzáférést biztosít. Ide tehát a számlanyitást követően is tehetünk be plusz pénzt, amit más alapokba is befektethetünk. Vagyis lehetőségünk van arra, hogy mondjuk a fő számlánkon lévő pénzt egy biztonságosabb, alacsony kockázatú portfólióba tegyük, az eseti számlánkra befizetett összeggel pedig magasabb kockázatú, ám értelemszerűen magasabb hozamokkal kecsegtető befektetéseket célozzunk meg – vagy fordítva. Így végeredményben egy jól diverzifikált portfóliónk lehet, ahol a pénzünk szépen gyarapszik.
Persze ehhez az is szükséges, hogy az eseti számlán is legalább 1-2 évig rajta hagyjuk a pénzt, viszont ha sürgősen szükségünk lenne rá, akkor a számla likvid mivoltának köszönhetően könnyen bármikor hozzáférhetünk.
Az eseti számla további előnye, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy a biztosításra szánt pénzünket ketté bontsuk, és az egyik felét rövid, a másik felét viszont hosszú távra fektessük be. Az eseti számlán lévő pénz kivételéhez pedig nem kell megbontanunk a fő számla kamatadó-mentességét sem.
Nézzünk egy gyakorlati példát arra, hogy ez milyen esetben lehet hasznos: van 10 millió forintunk, amit szeretnénk elhelyezni egy megtakarításos életbiztosítási számlán. Ebből viszont 4 millióra előreláthatólag szükségünk lesz 3 év múlva, ezért ezt az eseti számlára tesszük. A maradék 6 millióhoz viszont terveink szerint legalább 8 évig nem szeretnénk hozzányúlni, ezért ezt a főszámlára fizetjük be. Ez így szerencsésebb, mintha mind a 10 milliót egyben fizettük volna be a főszámlára. Hiszen így nem bontjuk meg azt 3 év múlva, amikor kivesszük a 4 millió forintunkat és annak hozamait.
Milyen költségei vannak a megtakarításos életbiztosításoknak?
Bár a megtakarításos biztosításokat azért nyitjuk, hogy befektessük a pénzünket, azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem csak hozamaink, hanem költségeink is lesznek. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen a biztosítótársaságok is szeretnének nyereségesen működni, és természetesen az alap- és letétkezelők sem ingyen dolgoznak.
A költségek tekintetében viszont 2010-ig igen nagy volt a káosz, hiszen a legtöbb biztosítási konstrukció költségszerkezete meglehetősen átláthatatlan volt, emiatt szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy melyik biztosítás mennyire “drága”. Az apróbetűs részek ugyanis tele voltak mindenféle kacifántos elnevezésű és komplikáltan kiszámolható díjtételekkel, amelyekbe laikusként könnyű volt belebonyolódni. Ha pedig az ügyfél rosszul döntött, akkor a hozamai jelentős részét elvihették a biztosítás különféle költségei.
A TKM bevezetése óta lényegesen egyszerűbb összehasonlítani a különböző megtakarításos életbiztosításokat.
Ennek vetett véget a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége), amikor 2010-ben bevezette a TKM-et, azaz a Teljes Költség Mutatót. Eleinte ez még csak a unit-linked típusú biztosításoknál volt kötelező, 2016. július 1-től viszont már minden megtakarítással egybekötött életbiztosítási terméknél fel kell tüntetni. Ezt a rendelkezést pedig 2017-ben követte a TKM-plafon bevezetése az etikus életbiztosítási koncepció keretében.
De mi is pontosan a TKM? Nagyjából úgy kell elképzelni, mint a hitelek esetében a THM-et, vagyis egy olyan százalékban megadott szám, ami alapján a különféle konstrukciókat egyszerűen, laikus szemmel is össze tudjuk hasonlítani, anélkül, hogy belevesznénk az átláthatatlan költségszerkezetekbe.
Egy megtakarításos életbiztosítás esetén tehát a TKM meghatározza az adott termék várható éves költségét. Ez bár kiindulási alapnak megfelelő, de azért akad pár dolog, amire nem árt odafigyelni.
Egyrészt a TKM csak azokat a díjelemeket tartalmazza, amik a szerződés megkötésével kötelezően együtt járnak és biztosan felmerülnek.
Tehát:
- a biztosítói vagyonarányos költséget, illetve a mögöttes az alapkezelési- és letétkezelési költségeket,
- a beépített alap kockázati védelem díját,
- a kezdeti, a fenntartási és az adminisztratív jellegű költségeket.
Vagyis az olyan plusz, választható opciók, mint például a magasabb összegű kockázati elem, már nincsenek benne, hiszen ezek nem részei az “alapcsomagnak”. Emellett a TKM nem tartalmazza még:
- az eseti számla díjait,
- az idő előtti visszavásárlási költségeket,
- a tranzakciós díjakat, vagyis, amikor portfóliót váltunk például a kockázati szint változtatása miatt
- az esetleges adó-és járulékterheket,
- az értékkövetés költségekre gyakorolt hatását (rendszeres díjas biztosítások esetén, amennyiben opcionális)
A felsorolásból fontos kiemelni a mögöttes letétkezelési és alapkezelési költségeket, amik – ahogy azt láthattuk – minden esetben beleszámítanak a TKM-be.
Ezzel a költséggel kapcsolatban ugyanakkor gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a TKM mellett külön is levonják a hozamból, pedig az értékek már ezektől “tisztítva” kerülnek közzétételre. Így viszont fals eredményt kapunk, hiszen duplán számoljuk az alap-és letétkezelési díjakat. (Sőt, egyes biztosítók már a biztosító oldaláról közvetlenül felmerülő vagyonarányos költségtől is megtisztítják a megjelenített hozamokat, így ott még annak levonása sem indokolt a hozamból.)
A TKM helyes használatát pont ez nehezíti, vagyis hogy nem ismerjük azt a “szuperbruttó számot”, amiből le kellene vonni magát a TKM-et. A biztosítótársaságok ugyanis nem teszik közvetlenül közzé a nyers hozamokat, hanem csak azokat, amikből már eleve levonták a mögöttes alap-és letétkezelési díjakat, vagy sokszor még akár a biztosítói vagyonarányos költségeket is.
Mindezek mellett azt is érdemes szem előtt tartani a TKM-ről, hogy egy átlagpéldával számol. Ebben a példában a befektető egy 35 éves személy, aki a rendszeres díjas biztosítás esetén havi 25.000 forintot, az egyszeri díjas esetén pedig 4,5 millió forintot (vagy ezzel egyenértékű dollárt, eurót) fizet be. A költségeket pedig ez alapján külön számítják ki 10, 15, és 20 éves futamidőre vetítve.
Mindebből már könnyen kikövetkeztethetjük, hogy a TKM-mutató valójában nem teljesen pontos, hiszen nem minden ügyfél ebben az életkorban és ekkora összegeket kíván befektetni.
Tehát a teljes költségmutató nem arra szolgál, hogy forintra pontosan meghatározza, mekkora költségei lesznek a befektetésünknek, hanem hogy a különféle biztosítótársaságok ajánlatait egyszerűbben tudjuk összehasonlítani.
Ebben pedig további segítségünkre lehet a TKM-plafon is, ami jelenleg a következő:
- 10 éves futamidőnél 4,25%
- 15 éves futamidőnél 3,95%
- 20 éves futamidőnél 3,5%
Bár nem tilos ennél magasabb TKM-et meghatározni, viszont ilyenkor az ügyfelet kötelező arról tájékoztatni, hogy a választott termék a limit feletti költségekkel rendelkezik.
Nézzünk is egy konkrét példát: az Aegon Exclusive rendszeres díjas, 15 éves futamidejű biztosításának a TKM-e 3,16% – 5,37%. Ezzel szemben ugyancsak az Aegonnál, a Premium Platinum biztosítása (ugyanígy rendszeres díjas, 15 éves időtartamú), viszont 2,16% – 4,23% TKM-mel rendelkezik.
Ebből következik, hogy a második biztosítás költségei alacsonyabbak, azaz összességében “olcsóbb”. Azt azonban magából a TKM értékből még nem látjuk, hogy egész pontosan mi okozza az eltérést. Hisz elképzelhető, hogy a nagyobb TKM-mel rendelkező biztosításban a kockázati védelem szintje is lényegesen magasabb, és az emeli meg a TKM értékét.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az adminisztratív vagy vagyonkezeléssel összefüggő költségek önmagukban is magasabbak, és ez eredményezi a nagyobb értéket. (Jelen esetben az ajánlat kondícióiból és a részletes TKM tájékoztatóból már kiderül, itt inkább ez utóbbiról van szó.)
A fentiekben ugyanazon biztosító két termékét vetettük össze, ami az egyszerűbb eset és a TKM itt még relatíve jól használható az összevetésre, feltéve, hogy azonos benne a biztosítási védelem is, amivel a TKM számol. (Az Aegon esetén ez a helyzet.)
Ha azonban különböző biztosítók módozatait szeretnénk összevetni, akkor a TKM még ennél is kevesebbet árul el, hisz az egyes biztosítók alapkezelői teljesítménye lényegesen eltérhet egymástól. Az optimális választáshoz nem elég csak a TKM-et ismerni, hanem a befektetési alapok mélyreható és kiterjedt elemzése is szükségessé válik.
A hozamokat és a költségeket ugyanis nem önmagukban, hanem csak együttesen célszerű értelmezni. Vagyis nem érünk vele sokat, ha alacsony TKM, de az alapkezelő gyengén teljesít, vagy fordítva: nem térül meg a kiemelkedő alapkezelési eredmény sem, ha nagyon magasak költségek társulnak hozzá.
A szemfüles olvasók észrevehették, hogy a példában említett mindkét termék TKM-e meghaladja a 15 éves futamidőnél meghatározott 3,95%-os határt. Ez természetesen nem szabálytalan, ugyanakkor ilyen esetben a TKM adatbázisban is feltüntetik, hogy a termék sajátosságai miatt itt eltérnek a hagyományos teljes költségmutató számítási eljárástól.
Felmerül még a kérdés, hogy miért egy tartomány van megadva, és miért nem egy konkrét szám? Azért, mert a vagyonarányos költségek és a mögöttes alapkezelési díjak mértéke attól is függhet, hogy milyen alapokba fektetjük a pénzünket. Vagyis ez a költségelem még a TKM típuspéldában megadott feltételekkel is eltérő, így pedig az összköltség is csak egy intervallumban mutatható ki.
A TKM tehát jó alapot adhat a megtakarításos életbiztosítások összehasonlítására, viszont nem helyettesít egy független pénzügyi szakértővel való konzultációt. Egy szakember ugyanis segíthet értelmezni a költségeket, személyre szabottan lemodellezni azokat, és a várható hozamokat is figyelembe véve kiválasztani a számunkra legjobb alternatívát.
A költségek általános jellemzői után pedig nézzük meg, hogy milyen különbségek lelhetőek fel a rendszeres és az egyszeri díjas biztosítások költségszerkezete között.
Kérjen díjmentes életbiztosítási tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
A rendszeres díjas
A rendszeres díjas megtakarítási életbiztosítás egyik sajátossága, hogy a költségek döntő többségét az első években vonják le. Ezen a téren azonban lényeges változások zajlottak le az elmúlt 10-15 évben.
Régebben ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az első 2 vagy 3 év befizetéseiből speciális egységeket képeztek, ezt nevezték kezdeti befektetési egységeknek. Ezek ott voltak a biztosítási számlán és minden évben elvontak belőlük bizonyos százalékot, 15-20 éven keresztül, ezt pedig kezdeti költségnek nevezték.
Hogy konkrét számokat is lássunk: nyitottunk egy biztosítási számlát, amire havi 30.000 forintot fizettünk. A kezdeti egységeket pedig a szerződés kondíciói szerint 2 évig képezték, amiből minden év végén 5%-ot levont a biztosító 15 éven keresztül. (A példában az egyszerűség kedvéért hozammal nem számolunk):
- Ez az első évben 360.000 x 0,05 tehát 18.000 forint költség. Maradt 342.000 forint.
- A második év végére ehhez még érkezett további 360.000 forint befizetés. Ekkor már e kettő összegének vették az 5%-át vagyis 702.000 x 0,05 = 35.100 forint a levont költség. A kezdeti egységekből maradt 666.900 forint.
- A harmadik évben (és a továbbiakban) már nem képződtek újabb kezdeti egységek, azok már a kezdeti költség által nem érintett normál (ún. felhalmozási) egységekként kerültek könyvelésre. Vagyis csak a maradék 666.900 forintból vontak le 5%-ot, tehát, 33.345 forintot. Így 633.555 forint marad kezdeti befektetési egységként nyilvántartva.
- A negyedik évben 633.555 x 0,05 = 31.678 forint a kezdeti költségelvonás
- Az ötödik évben 601.877 x 0,05 = 30.094 forint
- …stb.
Ez pedig így ment tovább, példánkban 15, de sokszor akár 20 éven keresztül. Láthatjuk tehát, hogy az elvonások ugyan nemcsak fajlagosan (a bent lévő tőkéhez képest), de forintálisan is apránként, de fokozatosan csökkentek. Viszont az évek alatt így is jelentős összeget tettek ki.
Napjainkban azonban az etikus életbiztosítási koncepció miatt már teljesen másképp néz ki a rendszeres díjas unit linked biztosítások költségszerkezete. A kezdeti egységképzés és a lassú, fokozatos elvonás gyakorlatát ugyanis rejtett költségnek minősítették, így ez ma már nem alkalmazható.
A jelenlegi állapotra jellemző az, amit említettünk, hogy a költségek döntő többségét a szerződéskötés utáni időszakban vonják le, viszont itt vannak olyan “plafonok”, amik fölé nem mehetnek a biztosítók az elvonásokat illetően.
Ezek a következők:
- az első évben az éves biztosítási díj 80%-a
- a második évben az 50%-a,
- a harmadik évben pedig a 20%-a.
Nézzünk ismét egy konkrét példát: kötünk egy biztosítást, aminek az éves díja 200.000 forint. Ha a biztosító a plafonig elmegy a költségekkel, akkor ezt azt jelenti, hogy az első évben 160.000 forintot, a másodikban 100.000 forintot, a harmadikban pedig 40.000 forintot vonnak le. Ha ezt összeadjuk, akkor kijön 300.000 forint (ami 3 év alatt befizetett 600.000 forintnak a fele).
Nagyon fontos, hogy a biztosítók viszont nem csak levonásokat alkalmaznak, hanem azokat az ügyfeleket, akik kellő ideig benn tartják a pénzüket – és persze rendszeresen fizetik a biztosítási díjat – hűségbónuszokkal jutalmazzák. Például az 5. és 10. évben az éves díj 50-50%-ának, a 15. évben pedig 100%-ának megfelelő jóváírást vállalnak a szerződésben.
Ha maradunk az előbbi példánál, akkor ez a következőképpen néz ki: az 5. évben visszakapunk 100.000 forintot, a 10. évben ismét 100.000 forintot, ha pedig még a 15. évben is bent van a pénzünk, akkor jön az igazi bónusz, egy összegben 300.000 forint.
Ha kiszámoljuk, akkor ez összesen 500.000 forint, tehát forintálisan több, mint amennyit az elején egyáltalán levont tőlünk a biztosító, így ez a költségelvonás-hűségbónusz rendszer tulajdonképpen a hosszú távon kitartó ügyfeleknek kedvez. Ezzel tehát arra próbálnak sarkallni a biztosítók, hogy ne vegyük ki idő előtt a pénzünket, hanem minél tovább tartsuk fenn a biztosítási számlánkat.
Természetesen azt meg kell jegyezni, hogy a kezdetben költségként elvont összegek nem nekünk termelnek hozamot, hanem a biztosító kezelésébe kerülnek. Pontosan ezért nem “fizet rá” a biztosító egy viszonylag bőkezű hűségbónusz esetén sem, hisz csak annak jóváírása után kezd az adott összegrész ismét nekünk dolgozni.
Egy szó, mint száz, összességében nem kell attól tartanunk, hogy a befektetésünk a magas költségek miatt veszteséges lesz, ez ugyanis leginkább csak akkor fordulhat elő, ha nem vagyunk türelmesek, és azelőtt megszüntetjük a számlánkat, hogy a levont költségeket visszakapnánk.
Végeredményben a hűségbónusz rendszer azt a célt szolgálja, hogy hosszú távú elköteleződésre ösztönözze az ügyfeleket. Hiszen ahogy telik az idő, a költségek csökkennek, és általában 5. vagy 10. év után a kezdeti levonásokat (sőt, 15-20 éves időtávon még annál gyakran többet is) fokozatosan visszakapjuk, tehát ilyen szempontból nem keletkezik veszteségünk.
Az egyszeri díjas
Az egyszeri díjas biztosítói befektetésnél bár a “beugró” összeg lényegesen magasabb, viszont ezt ellensúlyozza az, hogy a költségszerkezete sokkal kevésbé fejnehéz. Ez annak is köszönhető, hogy itt az időtáv lényegesen rövidebb is lehet, valamint nem rendszeres befizetésekről van szó, hanem a már összegyűjtött tőke fialtatásáról.
Ebből kiindulva már a kezdetekkor is sokkal szerényebb elvonásokkal és alacsonyabb költségekkel találkozhatunk. Akadnak olyan biztosítók is, ahol egyáltalán nincs semmiféle (vagy csak jelképes mértékű a) kezdeti költség, ahol pedig van, ott jellemzően jóval kisebb, mint a rendszeres díjas konstrukció esetén. Ráadásul itt nem kell 5 évet várni arra, hogy a levont összegeket hűségbónuszként visszakapjuk, hanem gyakran már 3-4 év elteltével jóváírják. (Természetesen a bónuszok is arányosan kisebbek.)
Az egyösszegű életbiztosításoknál tehát nem feltétlenül kell kivárnunk az 5 évet, ha komolyabb veszteség nélkül szeretnénk kivenni a pénzünket, ezáltal rövid távon sokkal kedvezőbb lehetőség a rendszeres díjas konstrukciónál.
Persze ettől függetlenül jobban járunk, ha minél tovább bent tartjuk a pénzünket, hiszen a hozamok folyamatosan növelik a befektetésünk összegét. Ha viszont mégis szükségünk lenne a pénzre, akkor alacsonyabb levonások mellett bonthatjuk meg a számlánkat.
Adózás
Egy ideális világban a befektetéseinkből nyert teljes hozam a miénk lenne, a valóságban azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nyereségeinkből az államkassza is részesedni szeretne. Ezért alapvetően a befektetések hozamai mind kamatadó kötelesek.
Ebből a szempontból viszont a megtakarításos életbiztosítások előnyt élveznek, hiszen a speciális biztosítási háttérnek köszönhetően egy idő után a hozamok kamatadó-mentessé válnak (illetve még akkor is, ha a biztosított személy meghal; ez esetben a kedvezményezetté lesz a pénz).
Érdemes tudni, hogy a megtakarításos életbiztosításban gyűlő pénzünk konstrukciótól függően 5-10 év után kamatadó-mentessé válik.
Amíg azonban ez a bizonyos idő nem telik el, és kivesszük a pénzünket, addig a biztosítási számlán keletkező kamatjövedelmekre is ugyanúgy vonatkozik a kamatadó, ami jelenleg 15%-os, és SZJA-ként vonják le.
A kamatadó alóli mentesülés különleges privilégiumnak számít a befektetések körében. Az életbiztosításokon kívül a TBSZ számláknál, a lakástakarék-pénztáraknál és a 2019. június 1. után kibocsátott magyar állampapíroknál érhető még el a kamatadó-mentesség.
Amennyiben az adómentességi időszak előtt megbontanánk a szerződésünket, akkor ügyfélként nekünk ezzel szerencsére semmi dolgunk nincs. Ugyanis amikor kivesszük a pénzünket, akkor a kamatadót a biztosítótársaság levonja, és befizeti helyettünk a NAV-nak. Vagyis amit kézhez kapunk, az már a kamatadóval csökkentett összeg lesz.
Mindazonáltal, ha szeretnénk kiélvezni a unit-linked életbiztosítások egyik legfőbb előnyét, akkor érdemes türelmesnek lenni, és megvárni azt az időt, amíg megszűnik a kamatadófizetési-kötelezettségünk. Itt viszont ismét lényeges különbségek mutatkoznak az egyszeri és a rendszeres díjas konstrukciók között, amikkel nem árt tisztában lenni, mielőtt megbontanánk a számlánkat.
A rendszeres díjas
Mint már többször említettük, a rendszeres díjas megtakarításokat csak hosszú távra érdemes kötni, de nem csak a magas kezdeti elvonások – amik csak később kerülnek kompenzálásra -, hanem a kamatadó miatt is. Az első 6 évben ugyanis a kamatadó teljes mértékét, tehát 15%-ot ki kell fizetnünk, ha kivesszük a pénzünket.
Ellenben a 6 és 10 éves időtartam között már csak ennek a fele, azaz 7,5%-os kamatadó terheli a hozamainkat. Ha viszont megvárjuk a 10 évet, akkor teljes kamatadó-mentességet kapunk, vagyis e célból már semmit sem vonnak le tőlünk.
De mégis honnan számítják a 10 évet? Szerencsére a számlanyitás időpontjától, ami nekünk ügyfélként roppant kedvező. Hiszen így tulajdonképpen azokra az összegekre is megkapjuk már a kamatadó-mentességet, amit például a 9. évfordulót követően fizetünk csak be. Így fordulhat elő, hogy például az utolsó évben befizetett összegek hozamai is már kevesebb, mint 1 év után is mentesülnek a kamatadó alól.
Többek között tehát ezért is érdemes minimum 10 évet várni, mielőtt megbontanánk a rendszeres díjas megtakarítási számlánkat.
Ha a nyugdíjas éveinkről való öngondoskodás a cél, akkor érdemes megfontolni egy nyugdíjbiztosítás (kifejezetten nyugdíjcélú megtakarítás) megnyitását is, hiszen itt az éves befizetés 20%-át, maximum 130.000 forintot igényelhetünk vissza minden évben, adójóváírás formájában.
Az egyszeri díjas
Ahogy fentebb is írtuk, ha rövidebb távú, egyszeri és/vagy alkalmankénti nagyobb befektetésekben gondolkozunk, akkor az egyösszegű biztosítás hozzánk illőbb lehet. Ez a konstrukció is rendelkezik kamatadó-kedvezményekkel: itt csak az első 3 évben kell a teljes, azaz a 15%-os kamatadót megfizetni.
A 3. és 5. év között már csak 7,5%- os kamatadóval kell számolni, 5 év után pedig megkapjuk a teljes mentességet. A bökkenő viszont az, hogy az egyösszegű jelleg miatt itt más számítási módszertant alkalmaznak, mint a rendszeres díjas konstrukció esetén: itt minden egyes befizetés időpontjához képest külön-külön kell eltelnie 5 évnek ahhoz, hogy megkapjuk a kamatadó-mentességet.
Ugyan az egyszeri díjas biztosításnál rendszerint a szerződéskötéskor, egy összegben történik a befizetés, azonban ne feledkezzünk meg a már említett eseti számláról sem, amire a futamidő alatt bármikor betehetünk pénzt.
Az eseti számlán lévő összegeknél ugyanis szintén csak a befizetés időpontjának napjától kezd el ketyegni az óra, vagyis azon befizetés tekintetében onnan indul az 5 év, függetlenül a fő számlára eszközölt egyszeri befizetésünk (vagyis a szerződés megkötésének) időpontjától.
Nézzük meg, mit jelent ez a gyakorlatban: 2017-ben nyitottunk egy egyszeri díjas megtakarításos életbiztosítási számlát, és kezdésként befizetünk 5 millió forintot. 2020-ban viszont újabb 3 millió forintot helyezünk el az eseti számlán.
A fő számlánkon lévő 5 millió a befizetéstől számított 5 év után, azaz 2022-ben kamatadó-mentessé válik. Ez viszont nem érinti az eseti számlán lévő 3 millió forintot, ami ugyancsak a befizetés után 5 évvel, vagyis csak 2025-ben kapja meg a kamatadó-mentességet.
Ennél a konstrukciónál tehát ugyan csak 5 év eltelte a kamatadó-mentesség feltétele, de nem a számlanyitástól, hanem a befizetések időpontjától kezdve külön-külön kell számolni az 5 éves időtartamot.
Érdemes tudni, hogy a rendszeres díjas biztosításhoz tartozó eseti alszámla – a rendszeres főszámlával ellentétben – is ugyanilyen elven adózik, vagyis az oda eszközölt befizetések kamatadó szempontjából úgy viselkednek, mint az egyszeri díjas szerződések.
Hozzáférhetőség
Előbb-utóbb minden ügyfél életében eljön a pillanat, amikor szeretné egy kicsit élvezni a befektetései vagy megtakarításai “gyümölcsét”. Hiszen a kockázati életbiztosításokkal ellentétben a unit-linked biztosításokat elsősorban nem azért fizetjük, hogy a halálunk után gondoskodjunk a családunk anyagi biztonságáról, hanem azért, mert mi magunk is szeretnénk profitálni a befektetéseink hozamaiból.
A pénz kivétele ideális esetben csak a tervezett futamidő után történik meg, viszont előfordulhat az életben olyan, hogy sürgősen pénzre van szükségünk, és máshonnan nem tudjuk előteremteni a szükséges összeget.
Nézzük meg milyen idő előtti hozzáférési lehetőséget kínálnak nekünk a különböző fajtájú konstrukciók.
A rendszeres díjas
Fontos leszögezni, hogy a rendszeres díjas életbiztosítások kifejezetten a hosszú távú (jellemzően minimum 10 éves) megtakarítási célok megvalósítására való termékek. Fejsúlyos költségszerkezetük, és sajátos hűségbónusz-rendszerük eleve úgy lettek kialakítva, hogy az ügyfelek ne legyenek érdekeltek a szerződések korai megbontásában.
Természetesen, ha minden kötél szakad, és nincs más lehetőségünk, kivehetjük a biztosításba befizetett pénzünket (vagy az egészet, vagy egy részét), ám jó, ha tudjuk, hogy a minimálisan ajánlott időtartam vége előtt ez gyakran meglehetősen kedvezőtlen feltételekkel tehető csak meg. A procedúra ugyanis ilyenkor sokkal bonyolultabb és költségesebb
Ennek legfőbb oka, hogy a nagyobb mértékű kezdeti költségek már a tartam elején elvonásra kerülnek, viszont egy korai bontás esetén az ezeket kompenzáló hűségbónusz-jóváírások még nem (vagy legalábbis nem teljesen) történtek meg.
Ráadásul egyes biztosítók – szerencsére egyre ritkábban – néhány módozatukban még visszavásárlási költséggel is terhelhetik azokat az ügyfeleket, akik túl korán kívánnak hozzáférni a pénzükhöz.
Alapszabály, hogy minél korábban bontunk szerződést, ez a negatív hatás annál erősebben jelentkezik. Ha például a tervezett 15 év helyett 2-3 éven belül vagyunk kénytelenek megbontani szerződésünket, akkor szinte borítékolható, hogy kevesebb pénzt kapunk vissza, mint amennyit betettünk.
Persze, ha például csak 7-8 év után döntünk a visszavásárlás mellett, akkor már nem feltétlenül keletkezik veszteségünk, de még így is kevesebb pénz kerülhet kifizetésre, a költségek miatt, mintha kivártuk volna az ajánlott minimum futamidőt.
Ezek miatt tehát elsősorban azt javasoljuk, hogy szerződéskötéskor alapos gondoljuk anyagi helyzetünket, és csak olyan összeg mellett köteleződjünk el, amit várhatóan hosszú távon is tudunk nélkülözni. Ha pedig a szükség mégis úgy hozza, inkább próbáljunk meg más megtakarítások feltörésével pénzhez jutni, és rendszeres megtakarításunkat csak a legvégső esetben vásároljuk vissza.
A nyugdíjcéllal indított megtakarításoknál pedig végképp tegyünk le arról, hogy idő előtt kivesszük a pénzünket. Ugyanis ha a nyugdíjkorhatár elérésre előtt bontjuk meg a megtakarításunkat, akkor vissza kell fizetnünk az eddig kapott adójóváírások 20%-kal növelt összegét az államnak, mintegy “büntetésként”.
A fent leírt megkötések természetesen nem vonatkoznak az eseti alszámlára, hiszen ahogy már említettük, ennek pont az a lényege, hogy bármikor szabadon kivehetjük róla a pénzt, azaz nincs időbeli megkötés sem. Pont ebből fakadóan az eseti számlarész rövid- és középtávú céljaink megvalósítására is tökéletesen alkalmas. Egyedüli levonásként a kamatadóval kell számolnunk, abban az esetben, ha a befizetéstől még nem telt el 5 év.
Ha félünk attól, hogy idő előtt esetleg hozzá kell férnünk rendszeres megtakarításunkhoz, akkor “osszuk meg” az összeget. A szerződést inkább valamivel kisebb rendszeres összegre kössük meg, mint amennyit vállalni tudnánk, a különbözetet pedig bizonyos időközönként (pl. negyedévente) helyezzük el az eseti számlarészen. Így nemcsak hosszú távú céljainkra tudunk gyűjteni, de mindig lesz hozzáférhető tőkénk a nem várt helyzetekre.
Az egyszeri díjas
Ennél a konstrukciónál nincsenek olyan szigorú szabályok, sem olyan jelentős költségek, mint a rendszeres díjas változat főszámlája esetén. Sok esetben akár már pár hónap után is, de 1-2 év elteltével biztosan hozzáférhetünk a pénzünkhöz, jelentősebb költségek nélkül is. Természetesen ennek ellenére is érdemes minél tovább benn tartani, már csak a hozamok növekedése, és a kamatadó-mentesség elérése miatt is.
Vegyünk megint egy leegyszerűsített példát: Az Allianz Életprogram biztosításnál már az 1. hónaptól lehetséges a visszavásárlás. Ha viszont nem várjuk ki az 1 évet, akkor csak a befektetésünk (a tőkénk és elért hozamunk) értékének 99%-át kapjuk vissza, 1 év eltelte után viszont már a 100%-át.
Ebből tehát könnyedén kikövetkeztethető, hogy ez a konstrukció ilyen szempontból sokkal rugalmasabb, mint a rendszeres díjas biztosítás.
A gyakorlatban viszont elég ritka az, hogy valaki több százezer vagy millió forintot befektet csak azért, hogy néhány hónap múlva kivegye, (illetve az ilyen rövid célokra eleve nem az egyösszegű életbiztosítás a legalkalmasabb.) Még a rugalmasság ellenére is sokkal célszerűbb megvárni legalább az első 3, de inkább 5 évet, hogy a kamatadó csökkenjen, vagy teljesen elengedjék, valamint a befektetési alapok hozama is kiegyensúlyozottabb ilyen időtávon.
Összefoglaló táblázat a rendszeres és az egyszeri díjas megtakarításos életbiztosítások legfontosabb különbségeiről
Mint ahogy láthattuk, a két konstrukció meglehetősen sok ponton eltér egymástól, éppen ezért meglehetősen könnyű belebonyolódni a részletekbe. Az alábbi táblázatban ezért újra végig vesszük a legmeghatározóbb különbségeket, tömören, kizárólag a lényegre fókuszálva.
| Rendszeres díjas | Egyszeri díjas | |
|---|---|---|
| Díjfizetés gyakorisága | Rendszeres (havi, negyedéves, féléves, éves) megtakarítás | Nyitáskor egyszeri nagyobb összeg befektetése |
| Minimális ajánlott időtartam | 10 év (ritkán 5 év) | 3-5 év |
| Minimum induló összeg | 8-12.000 Ft | 500.000 Ft |
| Díjfizetés gyakorisága | havonta, negyedévente, félévente, évente | egyszeri, induláskor |
| Befizetés módja | bankkártya, banki átutalás, csekk, pénztári befizetés | banki átutalás |
| Költségek | induló költségek magasak, de 5-15. év során általában hűségbónusz formájában visszakapjuk | alacsony induló költségek, néhol vannak kis mértékű elvonások, de 3-4. évben már azt is visszaadják |
| Kamatadó | 0-6 évig 15% 7-10 évig 7,5% 10 év után 0% a számla megnyitásától kezdve a teljes összegre |
0-3 év 15% 4-5 év 7,5% 5 év után 0% minden egyes befizetésre külön vizsgálva |
| Hozzáférhetőség | minimum 2-3 év után | 1-2 év, de akár pár hónap után is |
A táblázat alapján is láthatjuk, hogy bár mindkét esetben életbiztosításról van szó, viszont mind a díjfizetés rendszerességében, mind a legfőbb jellemzőkben különböznek egymástól. A rendszeres és az egyszeri díjas termékeknek is vannak előnyeik és hátrányaik, és mindkettő egyaránt lehet jó és rossz választás is. A legfontosabb, hogy reálisan felmérjük a saját igényeinket és lehetőségeinket, mielőtt bármelyikbe is belevágnánk.
Továbbá fontos kiemelni, hogy a rendszeres díjas szerződésünk az eseti alszámla révén gyakorlatilag egy “kettő az egyben” megoldásként is felfogható, hisz az eseti befizetések az egyszeri díjas termékek rugalmasságával bírnak.
Mikor melyik típus lehet a jó választás?
A rendszeres díjas és az egyösszegű megtakarításos életbiztosítások legfőbb ismérve, hogy bár “papíron” életbiztosításnak hívjuk őket, de valójában egész más célt szolgálnak. Persze általában mindegyik rendelkezik egy minimális beépített kockázati elemmel, tehát valóban fizetnek valamennyi többletet is halál vagy baleseti halál esetén. Ennek a mértéke viszont a hagyományos kockázati biztosításokhoz képest elhanyagolható, kivéve, ha külön díjért plusz kockázati kiegészítőket is kérünk.
A rendszeres díjas biztosítás azért előnyös, mert lehetőséget ad a hosszú távú megtakarításra, a havi, negyedéves, féléves vagy éves befizetések által. A pénz szépen gyülekezik a biztosítói számlán, ahol a különböző kockázatú befektetéseknek köszönhetően még hozamokat is termel. Így a végén nem csak az apránként összegyűjtött összeget kapjuk vissza, hanem a hosszú évek alatt termelt jelentős mértékű hozamokat is. Az opcionálisan használható eseti számlarész segítségével pedig rövid- és középtávú céljainkat is megvalósíthatjuk.
Az egyszeri díjas biztosítás pedig azok számára jó konstrukció, akik már rendelkeznek egy nagyobb kezdőtőkével, viszont szeretnék ezt egy kicsit “megforgatni”, gyarapítani és nincs szándékukban szisztematikusan, rendszeresen is megtakarítani. Tehát alapvetően egy kedvező, egyösszegű befektetési lehetőséget keresnek. Mivel itt az alapkezelők fektetik be a pénzt, ezért a pénzügyi affinitással nem rendelkező ügyfelek számára sokkal kevésbé kockázatos, mint például a tőzsdézés.
Ennek megfelelően mielőtt bármelyik típusú megtakarításos életbiztosítás mellett letennénk a voksunkat, érdemes tisztázni a céljainkat és a lehetőségeinket.
A piacon számos biztosítótársaság hirdeti különböző termékeit, melyek között sokszor nem egyszerű eligazodni a rengeteg, bonyolult elnevezés és az apróbetűs részek miatt. Mivel ez egy igen nagy horderejű pénzügyi döntés, ezért a szerződés megkötése előtt érdemes konzultálni egy független szakértővel, aki átlátja a piacot, felméri az ügyfél igényeit, és ennek megfelelően segít kiválasztani a legkedvezőbb konstrukciót.
Több mint 160 megoldás létezik, az egyes típusok között pedig akár több millió forintos különbség is lehet.
