Az anyagilag nagyobb ráfordítást igénylő célok megvalósítása, mint például a lakásvásárlás vagy gyermekünk útnak indítása a nagybetűs életbe mindannyiunk számára egy hosszú távú pénzügyi projekt. Amennyiben kellő előrelátással – akár 5, 10 vagy 15 évvel az esedékessége előtt – megfogalmazzuk az elképzeléseinket és megtervezzük az azokhoz vezető utat, akkor jó eséllyel el tudjuk majd érni ezeket a célokat. Szinte biztos azonban, hogy nem lesz elegendő szimplán csak megtakarítani, hanem be is kell fektetnünk majd a forrásainkat.
Manapság már olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számos befektetési alternatíva közül választhatjuk ki azokat, amelyek a legjobban szolgálják pénzügyi elképzeléseink megvalósítását. És éppen ez a sok lehetőség az, ami egyben nehézséget is jelent: a legtöbben ugyanis nem rendelkezünk azzal a tudással, amivel felvértezve könnyedén el tudnánk igazodni a befektetések útvesztőiben. Gyakorlati tapasztalat, hogy a távolabbi jövőt érintő pénzügyi döntések meghozatala a tapasztaltabb befektetők számára is komoly fejtörést okoz.
Nem véletlen, hogy sok ember nem mer belevágni egy megtakarítási programba, helyette inkább hónapról hónapra gyűjti a bankszámláján az összegeket, miközben a pénze nem gyarapszik, sőt, az infláció hatására még veszít is az értékéből. Természetesen így is össze lehet gyűjteni egy közepes összeget, csak több időbe fog telni. Míg azok, akik a kellő ismeretek birtokában lépnek a megtakarítás útjára, és befektetik a megtakarított pénzüket, az abból származó hozamok segítségével sokkal gyorsabban, kevesebb lemondás árán képesek megvalósítani ugyanazt a célt.
Ebben a cikkben a megtakarításos életbiztosításokat hasonlítjuk össze az ugyancsak népszerű tartós befektetési számlákkal (TBSZ).
Kinek és mikor érdemes a TBSZ-t választania a megtakarításos életbiztosítás helyett? Milyen helyzetben lesz az egyik, vagy a másik a jobb választás? Melyik befektetési megoldáshoz milyen pénzügyi ismeretekre van szükségünk? Milyen befektetési kockázatok merülhetnek fel a futamidő alatt? Milyen hozamokra számíthatunk, és milyen közvetlen és közvetett költségek merülhetnek fel a futamidő alatt?
Mielőtt megválaszolnánk a fenti kérdéseket, tekintsük át a legfontosabb biztosítószakmai és pénzügyi alapismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek az összefüggések megértéséhez.
Alapfogalmak: megtakarításos életbiztosítás és tartós befektetési számla
A megtakarításos vagy más néven befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítások már több mint 70 éves múltra tekintenek vissza, noha hazánkban csak az 1990-es évek közepén jelentek meg. Ebben a közel három évtizedben a terméktípus több változáson is átesett, mire elnyerte mai, kiforrott struktúráját, és a lakosság körében az egyik legnépszerűbb megtakarítási (és egyben befektetési) lehetőséggé vált.
A konstrukció lényege, hogy a befizetett díjakat a biztosítótársaságon keresztül eltérő befektetési politikájú eszközalapokba fektethetjük. A biztosítási időtartam végére az eszközalapok árfolyamváltozásán keresztül érhetünk el hozamokat, vagyis gyarapíthatjuk vagyonunkat.
Ezek a termékek jogilag (névleg) életbiztosításnak minősülnek, de ezzel együtt a hangsúly sokkal inkább a befektetési lehetőségekre kerül. A biztosítási mivoltuk olyan előnyökben mutatkozik meg, mint hogy például kedvezőbb adózási szabályozás alá esnek.
Az alábbiakban áttekintjük a megtakarításos életbiztosítással és a tartós befektetési számlával kapcsolatban leggyakrabban felmerülő alapfogalmakat.
A unit linked életbiztosításokkal ellentétben a tartós befektetési számla (TBSZ) valójában egy saját magunk által kezelt értékpapírszámla, amelyen a befektetési célból megvásárolt eszközeinket tarthatjuk (pl. kötvények, részvények). Az egyszerű értékpapírszámláktól leginkább az általa elérhető adómentesség különbözteti meg, amit mindenképpen érdemes figyelembe vennünk. Kiváltképpen akkor, ha hosszú távú befektetésben gondolkodunk.
Ilyen számlát jellemzően brókercégeknél és kereskedelmi bankoknál nyithatunk, a legtöbb esetben egy normál értékpapírszámla mellé. A termék specialitása, hogy egy személy egy pénzintézetnél csak egy tartós befektetési számlával rendelkezhet egy naptári éven belül. Vagyis, különböző szolgáltatóknál akár több számlát is nyithatunk ugyanabban az évben. Ennek azért van jelentősége, mert csak a számlanyitás évében (nulladik vagy gyűjtőév) nyílik lehetőségünk pénzt elhelyezni a számlánkon.
Ez a gyűjtési időszak a szerződéskötés napjától indul, és a gyűjtőév utolsó napjáig (december 31.) tart. Az ezt követő időszakban, amit lekötési időszaknak nevezünk, már nem tudunk pénzt befizetni a számlára, annak egyenlege már csak az elért hozamok mértékével változhat.
A két pénzügyi termék, a megtakarításos életbiztosítás és a tartós befektetési számla struktúrájukat tekintve lényegesen különböznek egymástól, céljukat tekintve mégis találhatunk hasonlóságokat is közöttük. Alapvetően mindkét konstrukció a hosszú távú megtakarítási céljaink megvalósítását szolgálja (ez TBSZ esetében 5 év, a unit linked biztosítások esetében pedig minimum 5, de akár 25 év is lehet), amit a magyar állam az elérhető kamatadó-mentességgel támogat.
Ezért a következő fejezetekben négy fő szempont szerint szerint vesszük górcső alá a két terméktípust, melyek a következők:
- hozamok és költségek;
- időtartam és likviditás;
- biztonság;
- és egyéb szempontok.
Hozamok és költségek
Mielőtt meghoznánk egy befektetési döntést, meg kell határoznununk, hogy optimális esetben mekkora hozamokra szeretnénk szert tenni, és alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy ezt miként tudják elősegíteni a különböző befektetési lehetőségek. Ráadásul azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezt milyen áron képes számunkra biztosítani az adott termék, vagyis hogy milyen költségtételekkel számolhatunk a futamidő alatt.
Elérhető hozamok
Elviekben mind a megtakarításos életbiztosítási termékek, mind a tartós befektetési számlák alkalmasak arra, hogy magasabb hozamokat realizáljunk, mivel semmi sem maximalizálja a befektetéseinkkel elérhető nyereségünk mértékét. Ugyanez nem mondható el például az állampapírok vagy a bankbetétek esetében. Természetesen a nagyobb hozamígéretű portfóliók lényegesen nagyobb befektetési kockázatot hordoznak magukban. A befektetési kockázat jelen esetben – nagyon leegyszerűsítve – annyit jelent, hogy befektetésünk akár veszteséges is lehet.
Nézzük meg, hogy milyen reális hozamelvárásaink lehetnek a szóban forgó két befektetési típus esetén.
A unit linked életbiztosítások hozamai
A megtakarításos életbiztosítások tekintetében a biztosítótársaságok jellemzően 15–20 eltérő befektetési politikájú és kockázati szintű eszközalapot tesznek elérhetővé ügyfeleik részére. Ez a mennyiség már elegendő ahhoz, hogy egy vagy akár több alap segítségével kialakítsuk azt a befektetési tárcát, amely a hosszú távú pénzügyi céljaink eléréséhez szükséges. Ehhez mindössze a kockázatvállalási hajlandóságunkkal kell tisztában lenni, amely alapján aztán választhatunk az alacsony, a közepes és a magas kockázati besorolású portfóliók közül.
Akkor sincs probléma, ha nem rendelkezünk kellő ismeretekkel ahhoz, hogy magabiztosan képesek legyünk összeállítani a számunkra ideális befektetési portfóliót. Ekkor bátran választhatjuk a biztosítók által kínált különböző kockázati szintű mintaportfóliók valamelyikét. Ezeket általában óvatos vagy konzervatív, kiegyensúlyozott, illetve dinamikus (azaz kockázatos) jelzőkkel szokták illetni.
Figyelembe véve azt, hogy a biztosítói megtakarítási programok kifejezetten hosszú távú befektetési lehetőséget kínálnak (minimum 5, de gyakran akár 25 év), a szerződéskötéskor bátran összeállíthatunk egy magasabb kockázati szintű portfóliót is. De tudnunk kell, hogy a hosszabb futamidő alatt egészen biztos, hogy lesznek jobb és rosszabb időszakok is. Ettől azonban nem szabad megijedni, hiszen mindez a világ velejárója. Egy szakértelemmel összeállított befektetési portfólió képes kiheverni a rosszabb évek veszteségeit a következő fellendülés során. Amennyiben tehát hajlandóak vagyunk egy óvatos portfóliónál magasabb rizikót vállalni, akkor például egy közepes kockázati szintű befektetési tárca esetén reális elvárás lehet az évi 7–9%-os hozamszint elérése.
A tartós befektetési számla hozamai
A TBSZ esetén nem túlzás azt állítani, hogy az elérhető hozamok mértéke gyakorlatilag bármekkora lehet. Ez azt jelenti, hogy akár 50%-os éves hozam is elérhető, de akár ugyanilyen szintű veszteséget is elkönyvelhetünk. Tehát kiemelkedő a jelentősége annak, hogy mekkora kockázatot vállalunk, és milyen eszközöket vásárolunk értékpapírszámlánkon keresztül a befektetési portfóliónkba.
Míg például az állampapírok alacsonyabb hozamú, biztonságos terméknek minősülnek, addig a vállalati kötvények esetében magasabb hozamra számíthatunk, amelyek jó eséllyel biztonságosak is, de itt már felmerülhet annak a lehetősége, hogy a cég – amelynek a kötvényeit megvásároltuk és akinek ezáltal hitelt nyújtunk – fizetésképtelenné válik. Hiszen a vállalatok gyakrabban jelentenek csődöt, mint például az állampírokat kibocsátó államok, igaz, erre is volt már precedens.
A részvények megvásárlásával gyakorlatilag tulajdonjogot is szerzünk az azt kibocsátó vállalkozásban. Egy ilyen céggel pedig bármi megtörténhet, ami aztán már a mi befektetésünkre is hatással lesz. Ugyanis a nagy lehetőségeket magukban hordozó, fejlődő technológiai startupok esetében gyakran tapasztalhatjuk, hogy rövid időn – néhány éven – belül duplázódik a részvények értéke, ugyanakkor a volatilitás (az árfolyam változékonysága) miatt az értékpapírok árfolyama ugyanilyen gyorsan és mértékben lefelé is elmozdulhat.
A diverzifikáció elengedhetetlen
Függetlenül attól, hogy befektetési egységekhez kötött életbiztosítás vagy tartós befektetési számla mellett tesszük-e le a voksunkat, a befektetői kockázatot a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel indokolt minimalizálni. Ennek a legjobb módja, ha diverzifikáljuk befektetési portfóliónkat, vagyis leegyszerűsítve: minél többféle eszközt válogatunk össze, amelyek képesek eltérő piaci helyezetekben különbözőképpen viselkedni, annál inkább csökkenthető a befektetői kockázat mértéke.
A unit linked életbiztosítások esetében a különbözű politikájú eszközalapok között találunk csak kötvényeket, csak részvényeket tartalmazó alapokat, de lehetőségünk nyílik vegyes alapokat is választani, amely kötvényeket, részvényeket, bankbetéteket vagy akár származtatott termékeket is tartalmazhatnak.
Ezzel szemben a tartós befektetési számlán gyakorlatilag bármilyen eszközt, tetszőleges arányban elhelyezhetünk. Ha pedig ezeket a szempontokat figyelembe véve alakítjuk ki portfóliónk struktúráját, akkor képesek leszünk majd a befektetéseinkkel járó kockázatot is eredményesen mérsékelni.
Közvetlen és közvetett költségek
Bármilyen befektetésről is legyen szó, lényeges szempont, hogy a futamidő alatt milyen és mekkora költségtételek merülnek fel. Hiszen ezek mind kihatnak majd az elérhető hozamok mértékére.
Mielőtt befektetnénk a pénzünket, fontos utánanézni, hogy a választott pénzügyi terméknek milyen költségei vannak.
A megtakarításos életbiztosítás költségei
A unit linked életbiztosításokat bonyolult költségszerkezet jellemzi, és ha nem vagyunk elég körültekintőek a kiválasztásánál, akkor könnyen belefuthatunk egy-egy drágább módozatba. Az ilyen kellemetlenségeket azonban könnyedén elkerülhetjük, ha független szakértő segítségét kérjük a megfelelő termék kiválasztásához.
A megtakarításos életbiztosítások költségtételeinek átláthatóvá tétele több szempontból is indokolt volt, amelynek a jelentőségét a felügyeleti és szakmai szervezetek is felismerték. Ennek köszönhetően 2010-ben bevezették a teljes költségmutatót (TKM), amely bárki számára lehetővé teszi a különböző életbiztosítási termékek költségeinek összehasonlítását. Ezt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által létrehozott weboldalon könnyedén mi is elvégezhetjük.
Sajnos azonban ez az egyetlen mérőszám nem képes egzakt módon bemutatni a biztosítási időtartam alatt felmerülő valamennyi költséget, mivel a TKM-számítás módszertana nem tér ki:
- az eszközalapok közötti váltás költségeire;
- az értékkövetésre, ami az infláció mértéktől függ;
- a biztosításunk mellé járó eseti számla díjára;
- a futamidő vége előtt bekövetkező visszavásárlásra sem, amely során felmerülhetnek adók, járulékok.
Tartalmazza viszont:
- az alapkezelő költségeit;
- a kockázati biztosítás díját, amit alapszinten minden ilyen konstrukció tartalmaz;
- az adminisztratív költségeket és a szerzési, valamint a fenntartási díjakat.
A TBSZ költségei
A tartós befektetési számlát viszont sokkal könnyebben áttekinthető költségszerkezet jellemzi. Mivel lényegében egy értékpapírszámláról van szó, ezért a brókercég vagy a kereskedelmi bank mint szolgáltató a hatályos hirdetményében teszi közzé a számlavezetéshez kapcsolódó díjakat, amelyekről könnyedén tájékozódhatunk.
A felmerülő díjak és költségek szolgáltatóként igen eltérőek lehetnek. A költségek mértéke leginkább attól függ, hogy milyen egyéb szolgáltatások kapcsolódnak a tartós befektetési számlánkhoz, amelynek kivonatán többek között találhatunk:
- számlavezetési díjat;
- kereskedéssel kapcsolatos díjat (pl. állományi díj, megbízási díj);
- és egyéb díjakat (pl. számlanyitási díj, kiutalási díj).
Ezeket a díjtételeket csoportosíthatjuk előfordulásuk gyakorisága alapján is, amely szerint megkülönböztethetünk rendszeres és eseti díjakat. Ilyen rendszeresen – havi, negyedéves vagy éves szinten – felmerülő költség a számlavezetési és az állományi díj. Míg az előbbi egy fix, előre meghatározott összeg (kb. néhány ezer forint havonta , de gyakran díjmentes), addig az utóbbi egy százalékban megadott érték (kb. 0,3%), amit a szolgáltatónk számít fel a nála befektetett összeg nagysága alapján. Ez, vagyonunk nagyságától függően, akár sávosan is változhat.
Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy a számlavezető pénzintézeteknek lehetősége van eltérni a hirdetményekben közölt díjaktól. Pozitív megkülönböztetésben jellemzően akkor lehet részünk, ha nagy összeget kívánunk befektetni. Ezért egy több tíz milliós befektetett tőke, vagy száz millió forintot meghaladó havi kereskedési forgalom esetén érdemes tenni egy próbát, és egyedi ajánlatot kérni a szolgáltatónktól.
A tartós befektetési számlánk fenntartásának költségeiről mindenképpen érdemes előzetesen tájékozódni, hiszen brókercégek és bankok eltérő díjterhelés mellett nyújtják szolgáltatásaikat. Ez pedig azért lényeges, mert a manapság tapasztalható alacsony kamatkörnyezet mellett közel sem elhanyagolható tételekről beszélünk.
Amennyiben szeretnénk a lehető legjobb eredményeket elérni befektetéseinkkel, akkor nem elég a maximális realizálható hozamokra fókuszálni. A figyelmünket a költségek optimalizálására is ki kell terjeszteni, mivel korántsem mindegy, hogy egy jól felépített befektetési stratégiával menedzselt portfólió hozamaiból mennyit költünk a számlánk fenntartására.
Kamatadó
Mindkét termék közös jellemzője, hogy ha teljesítjük az előzetesen meghatározott feltételeket, akkor a futamidő alatt teljes kamatadó-mentességet érhetünk el. Nézzük meg, hogy ehhez mit kell tennünk.
Először is érdemes tisztázni, hogy mi is pontosan a kamatadó. Magyarországon a befektetésekből származó bevételek jövedelemnek számítanak, ami után személyijövedelemadó-fizetési kötelezettségünk keletkezik, amelynek a mértéke az elért hozamok 15%-a. Vagyis, ha befektetünk 1 millió forintot, ami a befektetési időtartam végén 100 ezer forintot hoz a konyhára, akkor nekünk a hozam 15%-át (15 ezer forintot) kell befizetni az államkasszába. A hétköznapokban ezt szoktuk kamatadónak nevezni.
Az állam csak néhány esetben biztosít kamatadó-mentességet a befektetők részére, így például ezzel az előnnyel rendelkeznek a következők:
- a lakossági befektetők részére 2019. június 1. után kibocsátott magyar állampapírok;
- a nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ);
- a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások;
- és a tartós befektetési számlák (TBSZ).
Ezek jellemzően hosszú távú befektetésre optimalizált eszközök, amelyek segítségével jelentős lépést tehetünk az öngondoskodás felé.
A megtakarításos életbiztosítások esetében az egyszeri díjas terméktípusok 5 év után válnak kamatadómentessé, míg a futamidő 3. éve után – tehát a 4-5. évben – csak 7,5% kamatadót kell befizetnünk, amennyiben úgy döntünk, hogy a szerződés lejárta előtt szeretnénk megszüntetni a megtakarításunkat.
Ha viszont rendszeres díjas variánssal rendelkezünk, akkor lényegesen hosszabb időnek kell eltelni ahhoz, hogy a befektetéseink után élvezhessük a kamatadó-mentességet. Ugyanis az ilyen konstrukciók csak 10 év után válnak teljesen tehermentessé, míg a 6–10. év között a csökkentett mértékű, 7,5%-os adóterhet kell befizetnünk az elért hozamok után, addig az első 6 évben a teljes 15%-ot.
A tartós befektetési számlát kamatadó szempontjából talán az egyszeri díjas megtakarításos életbiztosításokhoz hasonlíthatjuk leginkább – amennyiben a számla futamidejét vesszük figyelembe.
A TBSZ a futamidő végét követően – vagyis az 5. év után – válik kamatadómentessé, ez alól csak a 3. év vége képez kivételt, amikor is a futamidő alatt egy alkalommal lehetőségünk nyílik egy tetszőleges részösszeg kivételére anélkül, hogy ennek bármilyen negatív következménye lenne. Nekünk csak a 10%-os kamatadót kell megfizetnünk, de a számlánk nem fog megszűnni, amennyiben legalább 25 ezer forintot hagyunk rajta.
Ha a futamidő első 3 évében szeretnénk feltörni befektetésünket, akkor az eddig elért hozamok után 15% személyi jövedelemadót kell fizetnünk, míg a 4-5. évben történő pénzkivétel esetén 10% kedvezményes adó terheli a TBSZ-n tartott eszközeinkből származó hozamokat. Bármelyik esetről is legyen szó, az ilyen jellegű feltörés a tartós befektetési számlánk megszűnésével fog járni, így ez semmiképpen sem ajánlott. Az 5. év után a TBSZ automatikus meg fog szűnni.
Tartós befektetési számlánk hozamai után a szolgáltatónk nem fog adót levonni, ezért az esetlegesen felmerülő kamatadó-befizetésről minden esetben nekünk kell rendelkezni, amit az éves adóbevallásunkban kell feltüntetni a pénzintézettől kapott igazolás alapján.
A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások és a tartós befektetési számlák közös jellemzője, hogy a futamidő alatt elérhető hozamok mértéke nincs előre meghatározva, és mindkét konstrukció esetében – amennyiben teljesítjük az előírt feltételeket – kamatadó-mentességet érhetünk el. A biztosítói megtakarítási programok költségeiről a TKM alapján informálódhatunk, míg a tartós befektetési számla fenntartásának költségeit a hatályos hirdetményből ismerhetjük meg részletesebben.
Több mint 160 megoldás létezik, az egyes típusok között pedig akár több millió forintos különbség is lehet.
Időtartam és likviditás
A befektetési időtartam és a likviditás két olyan meghatározó tényező, amelyeket legalább annyira fontos vizsgálni a befektetési döntések előtt, mint az elérhető hozamokat és a felmerülő költségeket.
Befektetési időtáv és a befizetések gyakorisága
Ahogy azt már említettük, a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások kifejezetten hosszú távú – 5–15 vagy akár 25 éves – befektetési lehetőséget kínálnak a számunkra. Az egyszeri díjast már 5 éves biztosítási időtartammal is megköthetjük, míg a termék rendszeres díjas változataira minimum 10 éves futamidővel szerződhetünk.
Ami a befizetések gyakoriságát illeti, azokra a két terméktípus nevéből már következtethetünk. Az egyszeri díjas típus esetén a szerződéskötést követően egy alkalommal, jellemzően minimum 500 ezer forintot kell befizetnünk az életbiztosításunk főszámlájára, amit aztán a tetszőleges eszközalapokba fektethetünk. Ezért ezek a konstrukciók leginkább azoknak előnyösek, akik rendelkeznek egy nagyobb összeggel, amit szeretnének befektetni.
A rendszeres díjas konstrukciók esetében a befizetéseket meghatározott időközönként kell teljesítenünk, amit más biztosítási termékekhez hasonlóan megtehetünk éves, féléves, negyedéves és havi ciklusokban. Ezek a termékek tehát azoknak nyújtanak hosszú távú befektetési lehetőséget, akik szeretnének és tudnak éveken keresztül havi szinten kisebb összegeket (minimum 10–12 ezer forintot) elkülöníteni pénzügyi céljaik megvalósítására. Mivel a rendszeres díjas módozatok által kínált kedvezményeket (mint amilyen például az adómentesség) csak így tudjuk kihasználni és előnyünkre fordítani.
Függetlenül attól, hogy melyik megtakarításos életbiztosítási konstrukciót választjuk, a szerződésünk főszámlája mellé egy eseti számlát is kapunk, amelyre tetszőleges időközönként bármekkora összeget befizethetünk, amit aztán a főszámlánktól teljesen elkülönítve befektethetünk.
A tartós befektetési számlák esetében nincs lehetőségünk megválasztani a futamidőt, mivel az előre meghatározott, a befektetési időszak minden esetben 5 évig tart. Ezt megelőzi egy nulladik év, a gyűjtőév vagy felhalmozási időszak, amikor lehetőségünk van pénzt befizetni a számlánkra. Ez azonban nem jelent minden esetben teljes évet, ugyanis a felhalmozási időszak a szerződéskötéstől az év utolsó napjáig (december 31-ig) tart. Vagyis, ha január első hetében nyitunk TBSZ-t, akkor december 31-ig, 12 hónapon keresztül lesz lehetőségünk pénzt befizetni. Ha azonban december elején nyitjuk meg a számlánkat, akkor a felhalmozási időszak alig egy hónap lesz. Sok jelentősége ennek nincs, mert értékpapírok adásvételére, azaz befektetésre már a gyűjtőévben is van lehetőségünk.
A gyűjtőévet követően megkezdődik az úgynevezett lekötési időszak, ami 5 teljes naptári évet jelent. Ennek végén megszűnik a számlánk. A lekötési időszakban már nem helyezhetünk el pénzt a számlánkon. Ha ismét lesz befektetni való megtakarításunk, akkor új tartós befektetési számlát kell nyitnunk, ami szintén a nyitást követő évtől lesz 5 évig aktív. Ezzel kapcsolatban a jogszabályok annyi megkötést írnak elő, hogy egy ügyfél egy évben pénzintézetenként csak egy tartós befektetési számlával rendelkezhet. Vagyis ha ugyanabban az évben szeretnénk újabb TBSZ-t nyitni, másik brókercéget vagy bankot kell keresnünk.
A fentiekből következik, hogy a tartós befektetési számlák esetében sokkal komplikáltabb a rendszeres megtakarítás, amelyhez jelentősebb összegekre is szükség van, és igazából ez a termék nem kifejezetten erre lett kitalálva.
Természetesen megoldható, hogy minden egyes évben új TBSZ-t nyissunk, így évente elhelyezve pénzt a számláinkon. Hosszú távon előállhat az a helyzet, hogy egyszerre 6 aktív számlát kelljen kezelnünk. Ez viszont megoszthatná a figyelmünket, hiszen jelentős többletadminisztrációval járna, és a befektetési portfóliónkat is külön számlákon kellene kezelnünk, ami több időt és törődést igényelne.
Lejárat előtti likviditás
A megtakarításos életbiztosításokat úgy találták ki, hogy az embereket az igazán hosszú távú befektetési célok elérésére ösztönözze. Ennek egyik sarkalatos pontja a termék sajátságának is nevezhető egyedi költségszerkezet.
Ugyanis a biztosítótársaságok a felmerülő költségek nagyobb részét a biztosítási időtartam első éveiben vagy annak kétharmadában vonják el, majd az utolsó években egy egyedileg kialakított hűségbónuszrendszer alapján a korábban elvont tételeket részben vagy egészben jóváírják a biztosítottak számláján. Többek között ezzel próbálják meg elérni azt, hogy a biztosított a tervezett futamidő végéig fenntartsa szerződését.
Mindkét megtakarítási típus esetében van lehetőségünk vészhelyzeti feltörésre, a feltételeknek azonban mindenképpen érdemes utánajárnunk, mielőtt lépnénk.
Hasonlóan más megtakarítási programokhoz, a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetén is van arra mód, hogy a biztosítási időtartam vége előtt feltörjük befektetésünket, hiszen bárki életében előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy szüksége lesz félretett pénzére. Ezt nevezzük a kötvény visszavásárlásnak, ami lehet részleges vagy teljes (a visszavásárlás szó pedig arra utal, hogy a pénzitézet vásárolja vissza tőlünk az általa kibocsátott biztosítási kötvényt).
Az egyszeri díjas típusok visszavásárlására már a szerződéskötést követő 2-3. hónapban lehetőségünk nyílik, míg a rendszeres díjas típusok esetében ez jellemzően az első 2-3 év után lehetséges.
Míg a kötvény teljes visszavásárlása a szerződés megszűnését vonja maga után, addig a részleges visszavásárlással a szerződésünket a későbbiekben is fenntarthatjuk, csak a befektetéseink értéke fog csökkenni a kivett pénzt értékével.
Azt viszont, hogy feltörjük-e unit linked életbiztosításunkat, mindenképpen érdemes alaposan megfontolni, mert a kezdeti időkben jellemző magasabb költségelvonások miatt akár rosszul is járhatunk. Hiszen ilyenkor mi csak a költségekkel csökkentett összeget kapjuk vissza a befizetett díjakból. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden esetben veszteséges lenne a kötvényünket visszavásárolni, ha ugyanis az eszközalapok, amelyekbe fektettünk, jól teljesítettek, akkor azokat a hozamokat minden esetben meg fogjuk kapni. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a futamidő első 10 évében még a kamatadó-fizetési kötelezettséggel is számolnunk kell, ami tovább csökkentheti befektetéseink hozamait.
A tartós befektetési számla esetében is lehetőségünk nyílik idő előtt hozzáférni a pénzünkhöz. Ahogy azt korábban a kamatadóval kapcsolatban már említettük, egyszeri alkalommal a 3. év végén mindenféle kedvezőtlen következmény nélkül vehetünk ki pénzt a számlánkról, az nem fog megszűnni, ha legalább 25 ezer forinttal pozitívban marad az egyenlegünk.
Minden más esetben, amikor kivesszük a pénzünket, az egyben a számlánk megszűnését fogja jelenteni, ami ilyenkor úgy fog viselkedni, mint egy egyszerű értékpapírszámla. Vagyis a hozamai után be kell vallanunk és meg kell fizetnünk a keletkező adót.
Biztonság
Egy befektetési döntés mindig hordoz magában kockázatot, amelyre előre fel kell készülnünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy az adott befektetési megoldás kíván-e speciális ismereteket, milyen intézményi védelem gondoskodik vagyonunk biztonságáról, végül pedig, hogy a futamidő alatt milyen esetleges piaci kockázatokkal kell szembenéznünk.
Szükséges szakértelem
A különböző befektetési megoldások futamidő alatt történő menedzselése sokszor eltérő pénzpiaci ismereteket igényel.
Megtakarításos életbiztosítások esetében olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mélyebb pénzügyi ismeretek nélkül is bátran belevághatunk pénzügyi terveink megvalósításába, hiszen a biztosítók által felkínált eszközalapokat minden esetben profi alapkezelők menedzselik. Így nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy a kockázatvállalási hajlandóságunkat figyelembe véve meghatározzuk, milyen kockázatú eszközalapokba szeretnénk befektetni a biztosítási díjunkat.
Természetesen nem hátrány, ha rendelkezünk befektetési ismeretekkel, mert egy hosszú futamidő alatt többször is előfordulhat olyan szituáció, amikor a korábban összeállított portfóliónkat módosítani szükséges. Erre a biztosítótársaságok évente egy-két alkalommal díjmentes eszközalap-átváltási lehetőséget is biztosítanak. Ha mégis elakadunk, akkor sem kell kétségbe esnünk, hiszen független alkuszunk a teljes futamidő alatt térítésmentesen a segítségünkre lesz.
A tartós befektetési számlák viszont már komolyabb pénzügyi ismereteket és tudatosságot kívánnak tulajdonosuktól. Ennél a megoldásnál ugyanis saját magunknak kell megalkotni azt a stratégiát, amelyet lépésről lépésre követve elérhetjük célunkat.
Ehhez viszont készségszinten ismernünk kell a piaci viszonyokat és a kereskedés legfontosabb szabályait, amelyeket figyelembe véve magunknak kell meghozni a szükséges döntéseket, például, hogy mikor válunk meg bizonyos részvényektől, vagy meddig tartjuk azokat a portfóliónkban.
Befektetési stratégiánk azonban csak akkor lehet célravezető, ha a szükséges tudás mellé kellő mértékű önuralom is párosul. Ennek a kedvezőtlen pénzpiaci viszonyok között lesz kiemelt jelentősége. Ugyanis egy önállóan menedzselt portfólió esetén csak a helyes önkontroll képes megóvni bennünket attól, hogy elhamarkodott döntést hozzunk, ami akár veszteséget is eredményezhet számunkra. A TBSZ esetében tehát teljes kontrollt gyakorolhatunk a pénzünk felett, azonban ez a befektetői szabadság sokszor az egyik legnagyobb hátránya ennek a megoldásnak – amennyiben nem tudunk megfelelően élni vele.
Mi garantálja a befektetés biztonságát?
A megtakarításos életbiztosítások mögött álló befektetői védelem két nagy pilléren nyugszik.
Az első a viszontbiztosítások rendszere, amikor is a biztosítótársaságok úgynevezett viszontbiztosítási szerződést kötnek egy külön erre specializálódott úgynevezett viszontbiztosítóval. Ez a fajta intézményi védelem jelentősen csökkenti annak az esélyét, hogy egy biztosító fizetésképtelenné váljon. A viszontbiztosító likviditási problémák esetén ugyanis bekapcsolódik a kifizetésekbe, ezzel leveszi a nyomást a szolgáltatónk válláról, ami így stabilizálhatja a működését.
A másik pillért a biztosítótársaságok mögött álló nagy múltú cégóriások jelentik, amelyek több évtizedes vagy akár évszázados eredményes működése eleve garanciát jelent arra, hogy megtakarított pénzünk biztonságos helyen van. Elég csak arra gondolni, hogy ezek a vállalatok tevékenységük ideje alatt már több recessziót megéltek, és ennek ellenére is képesek eredményesen működni. Éppen ezért inkább csak elvi lehetősége van annak, hogy a biztosításunk időtartama alatt az ilyen volumenű cégeknél likviditási probléma merüljön fel. Nem beszélve arról, hogy a biztosítási szektor szereplőinek munkája Európában az egyik legszigorúbban ellenőrzött tevékenységek közé tartozik.
A tartós befektetési számlák esetében az intézményi védelmet az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) és a Befektető-védelmi Alap (BEVA) biztosítja. Míg az OBA a tartós befektetési számlánkhoz tartozó pénzszámlán elhelyezett összeget védi, addig a BEVA garanciája az értékpapírszámlánkon található különböző értékpapírokra terjed ki. Mindkét alap 100 ezer euró összeghatárig biztosítja a befektetők védelmét.
Az OBA kártalanítási folyamata akkor veszi kezdetét, amikor egy bank vagy brókercég működési engedélyét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) visszavonja. Majd az OBA a pénzintézettől megkapott adatok alapján hozzákezd a befektetők kártalanításához, ami 2021 óta már 10 munkanap alatt megtörténik. Az egész kártalanítási eljárás úgymond automatikus, az ügyfeleknek semmit nem kell tenni, mert az OBA minden károsultat értesít a pénzintézeti adatok alapján.
A BEVA kártalanítási eljárása némileg eltér a fentiekben bemutatott eljárásrendtől, ugyanis amikor a MNB visszavonja egy szolgáltató tevékenységi engedélyét, kezdetét veszi a felszámolás, amit hazánkban kizárólag a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (PSFN) végezhet. A BEVA csak ezt követően tud tájékoztatást adni a kártalanítás részleteiről. A kártalanítási folyamat feltétele, hogy az ügyfélnek igényelni kell azt, illetve a hiányzó vagyon nagyságát is szükséges ismerni, amiről a PSFN tájékoztatja a BEVA-t. Ott 90 napon belül feldolgozzák a kártalanítási igényeket, és újabb 90 napon belül megtörténik a károsultak kifizetése.
További lényeges különbség, hogy az OBA kártalanítási mechanizmusával ellentétben a BEVA csak 1 millió forint összeghatárig kártalanítja 100%-ig a befektetőket. Az ezt meghaladó összeg esetén csak a befektetett pénzünk 90%-át fogjuk megkapni, vagyis 10% önrészt kell vállalnunk a kártalanítási folyamat során.
Piaci kockázatok
A gazdasági folyamatokban időről időre váltják egymást a növekvő és a hanyatló ciklusok. Amikor a gazdaság a recesszió ciklusába ér, akkor például a piaci trendek és cégek teljesítménye – amelyeknek a részvényeit megvásároltuk – kedvezőtlen irányba halad, ami a befektetéseink értékére is negatívan hat.
Egy olyan hosszú távú befektetés esetén, mint a megtakarításos életbiztosítások – de ez igaz lehet akár a tartós befektetési számlára is – jó eséllyel megtapasztaljuk ezeket a hullámhegyeket és -völgyeket.
Az elérhető hozamokkal kapcsolatban néhány szó erejéig már érintettük a befektetési kockázatok csökkentésének jelentőségét, amelynek leghatékonyabb módja a diverzifikáció, ami a pénzünk különböző eszközökben való megosztását jelenti. Ez elválaszthatatlan a biztonság kérdésétől is. Ennek oka, hogy a különböző instrumentumok kedvezőtlen piaci viszonyok között eltérően viselkednek. Nagyon leegyszerűsítve, ha például a részvények árfolyama esik, de a kötvények stabilabban teljesítenek, akkor összességében a portfóliók nem szenved el akkora értékcsökkenést, mintha csak részvényekből állna.
A részvények kockázatos eszközöknek minősülnek, ezért befektetőként törekedni kell ennek a kitettségnek a csökkentésére. Ezt leginkább olyan eszközökkel érhetjük el, amelyek nem mutatnak szoros korrelációt a részvények árfolyamával, vagyis ha esik a részvények árfolyama, akkor a portfóliónkban található alternatív eszközöké növekszik, vagy legalábbis nem csökken. Ilyen termékek lehetnek például a bankbetétek, a kötvények, a nemesfémek, az ingatlan, a termőföld vagy újabban a kriptodevizák.
Egy jól diverzifikált portfólió nem nélkülözheti a befektetői szakértelmet, tudatosságot. Gondoljunk csak bele, hogy tudás nélkül milyen nehéz egy tartós befektetési számla esetén kiválasztani azokat részvényeket, amelyek mögött stabil, jól működő cégek állnak!
Szintén magabiztos tudásra van szükségünk akkor is, ha a piaci folyamatok kedvezőtlen irányba fordulnak. Ugyanis ilyenkor képesnek kell lennünk arra, hogy meghatározzuk azt a pillanatot, amikor el kell adnunk részvényeinket, esetleg tovább kell tartanunk azokat, vagy éppen vásárolnunk kell még értékpapírokat.
A TBSZ menedzselése mélyebb pénzpiaci ismereteket követel, mivel a befektetéseink felett mi gyakorolunk kontrollt a teljes futamidő alatt: vagyis mi döntjük el, hogy például mikor, mire adunk vételi megbízást. Míg egy megtakarításos életbiztosítás esetén a kockázatvállalási hajlandóságunknak megfelelően kell eszközalapo(ka)t választani, amit utána az alapkezelők menedzselnek. Míg a TBSZ biztonságáról az OBA és BEVA, addig a unit linked életbiztosításokban elhelyezett vagyonokról a biztosítótársaságok által egymás között megkötött viszontbiztosítások gondoskodnak. Mindkét befektetési típus esetében a piaci kockázatot a diverzifikálás, vagyis a kockázatmegosztás módszerével csökkenthetjük eredményesen.
További szempontok
Végezetül pedig lássuk, hogy milyen szempontokat kell még figyelembe venni ahhoz, hogy eldönthessük, hogy melyik megtakarítási és/vagy befektetési lehetőséget érdemes választanunk. A megtakarítási céljaink és a(z egyszerre) rendelkezésre álló összeg alapvető fontosságú a kérdés megválaszolása szempontjából, ugyanakkor a különböző termékek elérhetősége és a kapcsolt szolgáltatások is átbillenthetik a mérleg nyelvét az egyik vagy a másik termék irányába.
Hol és hogyan fektethetünk be?
Befektetési egységekhez kötött életbiztosítást értelemszerűen biztosítótársaságoknál köthetünk. Az egyszeri vagy rendszeresen befizetett díjakat aztán a biztosító szakemberi fektetik be. A nehézséget az jelenti, hogy a megfelelő konstrukció kiválasztása rendkívül komplikált feladat.
Ennek oka, hogy ilyen esetben a piacon elérhető száznál is több konstrukció közül kellene kiválasztanunk azt a számunkra ideális terméket, amelyik alkalmas befektetési céljaink megvalósítására, ugyanakkor költséghatékony is. Beláthatjuk, hogy milyen könnyű mellényúlni, ami egy hosszú távú elköteleződés esetén rendkívül sok bonyodalmat tud okozni, nem is beszélve a vagyonvesztés lehetőségéről.
Mivel száznál is több biztosítói megtakarítás elérhető, mindenképpen érdemes segítséget kérnünk egy független tanácsadótól, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb megoldást.
Érdemes tehát szerződéskötés előtt egy független alkusz segítségét kérni, aki megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy egy személyre szabott, díj- és kötelezettségmentes tanácsadást követően kiválassza azokat a megtakarításos életbiztosítási konstrukciókat, amelyek segítségével elérhetjük befektetési céljainkat.
Tartós befektetési számlát viszont sokkal egyszerűbben nyithatunk brókercégeknél vagy kereskedelmi bankoknál, számos esetben díjmentesen. Az ezen a számlán elhelyezett összegről pedig mi döntjük el, hogy mibe fektetjük be.
Ahogy azt már korábban kifejtettük, ebben az esetben a saját vagyonunk menedzselése jelenti a kockázatot, amelyhez hozzátartozik az is, hogy készségszinten ismernünk kell azt az online felületet, amelyen keresztül pénzünk befektetésére adhatunk megbízásokat. Hiszen egyetlen rossz kattintás is elegendő ahhoz, hogy egy rossz irányú ügyletnyitás miatt komolyabb veszteséget szenvedjünk el.
Kapcsolódó szolgáltatások
Befektetési céljaink megvalósítása mellett mindkét terméken keresztül egyéb szolgáltatásokat is elérhetünk.
A biztosítói megtakarítási programok esetében könnyedén kihasználhatjuk a termék életbiztosítási mivoltát, ugyanis egyedi igény alapján bármikor kibővíthetjük a szerződésünkben foglalt alap kockázati életbiztosításunkat. Így egy csapásra befektetésünkkel élet- vagy akár baleset- és egészségbiztosításra is szert tehetünk, amellyel a váratlan tragédiákon túl akár a hétköznapjainkban előforduló számos biztosítási esemény ellen is védelmet szerezhetünk.
Mindkét termék közös jellemzője, hogy létezik olyan típusuk, amit kifejezetten nyugdíj-előtakarékossági céllal hoztak létre. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások ilyen variánsa a nyugdíjbiztosítás, míg a tartós befektetési számlához nagyon hasonló termék a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Közös tulajdonságuk, hogy a konstrukció előnyeit maximálisan akkor élvezhetjük, ha a szerződésben foglalt futamidő végén (szerződéskötés idején aktuális vagy a mindenkori nyugdíjkorhatár elérésekor) vesszük csak ki a hozamokkal növelt pénzünket.
Előnyből pedig szép számmal akad, a legfontosabb talán az, hogy a nyugdíjcélú öngondoskodást az állam is támogatja, így a kamatadó-mentesség mellett például mindkét nyugdíj-előtakarékossági megoldás esetében adójóváírást is igénybe vehetünk. Ennek mértéke a nyugdíjbiztosítás esetében az évi befizetések 20%-a, de maximum 130.000, míg a NYESZ esetén szintén a az éves befizetések 20%-a, de maximum 100.000 Ft.
Melyiket válasszam?
A megtakarításos életbiztosítás mint befektetés és a tartós befektetési számla jó lehetőséget kínálnak vagyonunk gyarapítására. A két termék azonban sok szempontból különbözik egymástól. Ezért kiemelten fontos, hogy mielőtt bármelyik megoldás mellett elköteleződnénk, felmérjük befektetési céljainkat, kockázatvállalási hajlandóságunkat, hiszen mindkét termék esetében egy hosszú távú elköteleződésről kell döntenünk.
Mindegyik megoldásnak vannak előnyei, amelyeket a fenti szempontokkal együtt mérlegelve közelebb kerülhetünk a számunkra tökéletes megoldás megtaláláshoz.
A tartós befektetési számla egyik előnye, hogy a befizetett összeg felett teljes kontrollt gyakorolhatunk, azonban sokszor pont ez az előny jelenti a legnagyobb nehézséget is, mivel minden szükséges döntést nekünk, a befektetőnek kell majd meghozni.
Fontos látni, hogy a TBSZ esetében nem nélkülözhetők a szükséges pénzpiaci ismeretek, az értékpapírszámlához tartozó platform alapos ismerete, valamint a portfólió menedzselésére fordított idő és energia. A konstrukció által nyújtott előnyöket leginkább azok tudják kihasználni, akik rendelkeznek egy nagyobb tőkével (legalább 5 millió forint), amit egyszerre befektethetnek.
A befektetések világa azonban sokszor nehéz terepnek bizonyul még akkor is, ha kellő tapasztalattal rendelkezünk. Könnyen előfordulhat, hogy bizonyos döntéseket nehezen hozunk meg, hezitálunk, vagy egyszerűen csak időnk nincs arra, hogy a jobbnál jobb lehetőségeket keressük.
Ráadásul az is egy gyakori szcenárió, hogy nem áll rendelkezésünkre jelentős tőke, ami az alapját képezhetné hosszú távú befektetési céljaink megvalósításának. A jó hír, hogy ekkor sem kell lemondanunk az elképzeléseinkről.
Ilyenkor a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások választása jelenthet megoldást számunkra, hiszen ennél a módozatnál nincs szükség egy nagyobb összegre, apránként, a pénzügyi helyzetünkhöz mérten, szépen lassan is elérhetjük a pénzügyi céljainkat. Ez természetesen más jellegű kötöttségekkel jár. Hiszen például a rendszeres díjas típusok esetében vállalnunk kell a folyamatos, hosszú éveken keresztüli befizetéseket, és részben a kontrollt is át kell engednünk az alapkezelőknek, akik az eszközalapok menedzselését végzik.
Kérjen díjmentes tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
