A célhoz vezető úton mindig az első lépések a legnehezebbek. Nincs ez máshogy akkor sem, ha a kemény munkával megszerzett jövedelmünk befektetésére adjuk a fejünket. A hezitálás teljesen természetes, hiszen nem minden ember mozog otthonosan a befektetések világában. Mit tehetünk ilyen esetben? Összegyűjtünk a különböző befektetési lehetőségekről minden szükséges információt, ami azonban, lássuk be, sokszor bonyolult és időigényes feladat.
Manapság ugyanis számos befektetési alternatíva közül választhatjuk ki a számunkra ideális megoldást. Ilyenek például a tartós befektetési számlákra (TBSZ) megvásárolható részvények, ETF-ek tömkelege, de az állampapírok, vagy akár a biztosítói megtakarítási programok is. Ezek közül az utóbbiak azoknak kínálnak remek lehetőséget, akik egyszerre kisebb összegeket tudnak csak befektetni, viszont hajlandóak hosszú távon is vállalni a rendszeres díjfizetéssel járó kötelezettségeket.
Sajnos azonban a biztosítói megtakarítási programokról meglehetősen kevés hiteles információ található az interneten. A helyzetet pedig tovább nehezíti, hogy sok önjelölt „befektetési szakember” szereti a tények elferdítésével bemutatni ezeket a termékeket, olyan állításokat téve róluk, amelyek az ügyfél objektív tájékoztatása helyett a saját üzleti céljait szolgálják csupán.
Ez a magatartás több szempontból is káros. Amellett, hogy negligálja az ügyfelek érdekét, még a hatóságok által szigorúan felügyelt befektetési lehetőség hírnevét is csorbítja, és a biztosításközvetítő szakma hitelességét is rontja.
A fentiek hívták életre ezt a cikket. A LifeRisk szakértői szeretnék eloszlatni a megtakarításos életbiztosítások körül kialakult tévhiteket, mindemellett megválaszolni a legtöbbször feltett kérdéseket: valóban drága befektetésnek számítanak ezek a termékek? Milyen hozamokat érhetünk el ezekkel az speciális életbiztosításokkal? Milyen kockázatai vannak a megtakarításos életbiztosításoknak? Mi jelent a visszavásárlás, és tényleg csak bukhatunk rajta?
A továbbiakban pontról pontra megvizsgáljuk a tévhitek alapjait, hogy kiderüljön, kell-e félni a befektetési egységekhez kötött életbiztosításoktól, vagy sem. Mielőtt azonban ennek nekilátnánk, tekintsük át, hogy pontosan mivel is állunk szemben, avagy mit érdemes tudni a biztosítói megtakarításokról általában!
A megtakarításos (unit linked) életbiztosítások
A nemzetközi biztosítási piacon a megtakarításos életbiztosítások (angolul unit linked insurance, amiből eredeztethető és elterjedt a magyar unit linked életbiztosítás kifejezés is) már több mint 70 éves múltra tekintenek vissza. Magyarországon azonban csak ezredfordulót megelőző években jelentek meg.
A megtakarításos életbiztosítás lényege, hogy a biztosító a befizetéseinket befizeti különböző eszközalapokba, a futamidő végén pedig a hozamokkal növelt összeget kapjuk kézhez, amit szabadon felhasználhatunk.
A konstrukció lényege, hogy az ügyfél által befizetett biztosítási díjakat a biztosítótársaság különböző eszközalapokon keresztül befekteti egy, a konstrukcióhoz tartozó értékpapírszámlán, miközben az életbiztosítás fogalmához klasszikusan szorosabban kapcsolódó kockázati elemek (élet-, baleset- és egészségbiztosítási térítések) csak marginális szerepet töltenek be egy alapszerződésben.
A futamidő végén a biztosított megkapja a befizetett díjak hozamokkal növelt összegét, amelyet aztán céljainak megfelelően arra használ fel, amire szeretne, például megalapozhatja belőle jövőbeli anyagi biztonságát.
A díjfizetés gyakorisága szerint két nagy csoportra oszthatjuk ezeket az életbiztosításokat: egyszeri és rendszeres díjas konstrukciókra. Míg az előbbi azoknak nyújt megoldást, akik egyszerre nagyobb összegű befektethető pénzzel rendelkeznek, addig az utóbbi a kisebb összegű, rendszeres befizetést preferáló ügyfeleknek előnyös. (Ebben a szakmai ismertetőben a rendszeres díjas megtakarításokat vesszük górcső alá, mivel a legtöbb félreértés ezekkel a termékekkel kapcsolatban merül fel.)
Ahhoz, hogy megértsük a unit linked biztosítások körül kialakult heves viták alapját, menjünk vissza egy kicsit az időben!
A probléma ott kezdődik, hogy kezdetben a hazai piacon a megtakarításos életbiztosítás kifejezést – teljes mértékben helytelenül – nem arra a termékre használták, mint amire ma, vagy akkoriban más országokban. Ugyanis a kilencvenes évekbeli Magyarországon nem unit linked, hanem klasszikus vegyes biztosításokat értékesítették ilyen elnevezéssel.
Míg az előbbi – ahogy feljebb olvashattuk – többféle, általunk kiválasztható eszközalapba nyújt befektetési lehetőséget, addig a klasszikus vegyes biztosítás egy olyan megoldás, amely lényege, hogy mindenképpen kifizetéssel ér véget. Ha a futamidő alatt bekövetkezett a biztosítási esemény (meghaltunk), akkor a biztosítási összeget az örököseink kapták meg. Amennyiben lejárt a biztosítás, akkor pedig mi magunk jutottunk hozzá ehhez a pénzhez. Ez jó ötletnek hangzik, de az így kapott biztosítási összeg nem volt sokkal több, mint amennyit az időtartam alatt összességében befizettünk.
A kétezres évek első évtizedében megjelentek a valódi befektetési eszközalapokhoz kötött (unit linked) életbiztosítási termékek is, amelyek felett kezdetben a felügyeleti szervek nem gyakoroltak megfelelő kontrollt. Ennek köszönhetően a szolgáltatóknak lehetőségük nyílt számos díjtételt áthárítani az ügyfeleikre.
Talán a legnagyobb problémát mégis az okozta, hogy az ebben rejlő veszélyekre az akkor tevékenykedő biztosításközvetítők sem hívták fel a figyelmet. Vagyis az ügyfelek többnyire csak akkor kezdték el részletesebben is megismerni a termék költségstruktúráját, miután az éves egyenlegértesítőből szembesültek a különböző költségelvonásokkal.
Részben innen eredeztethetőek tehát azok az előítéletek, amelyek ezeket a biztosítói termékeket körülveszik, és amelyeket még a mai napig sem sikerült teljes mértékben magunk mögött hagyni. Többek között ez az oka annak, hogy néhányan még manapság sem merik ezt a befektetési lehetőséget választani. Még annak ellenére sem, hogy mára szigorú hatósági kontroll – pl. az etikus életbiztosítás részeként bevezetésre kerülő TKM-plafon – is garantálja a megtakarításos életbiztosítások áttekinthető és reális költségszerkezetét és az ügyfélérdekek védelmét.
Kinek éri meg biztosítói megtakarításban gondolkodni?
A befektetési egységekhez kötött életbiztosításokon keresztül szabad felhasználású pénzösszeghez juthatunk. Hogy ki mire szeretne félretenni, az az egyéni preferenciákon és élethelyzeteken múlik.
Így például többek között azoknak az ügyfeleknek érdemes ilyen befektetésben gondolkodni,
- akik anyagi biztonságuk érdekében hajlandóak és képesek hosszabb távra elköteleződni (minden hónapban félretenni egy adott összeget) annak reményében, hogy a futamidő végén jelentősebb összegű tőkével rendelkezzenek;
- akik lakásvásárláshoz, felújításhoz és/vagy építéshez szeretnének önerőt teremteni, mivel az ingatlanárak emelkedése és a lakástakarék-pénztárakat érintő kedvezőtlen jogszabályi változások nehezebb helyzetbe hozták az embereket;
- akik a gyermekük jövőjéhez kapcsolódó céllal szeretnének megtakarítani;
- akik nyugdíj-előtakarékossági céllal, kifejezetten erre kialakított – adójóváírással is támogatott – terméktípust választva szeretnék megteremteni időskoruk biztos anyagi körülményeit.
A leggyakoribb tévhitek és a cáfolataik
Miután áttekintettük a biztosítói megtakarítási programokhoz kapcsolódó fontosabb alapismereteket, és megismertük azok magyarországi történetét, a következő fejezetekben utánajárunk a leggyakoribb tévhiteknek, majd megnézzük, milyen vélt vagy valós alapja van egy-egy ilyen hidedelemnek.
Az alábbiakban áttekintjük a megtakarításos életbiztosítással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő tévhiteket.
1. tévhit: „Elavult konstrukció”
Sokan azt gondolják, hogy a megtakarításos életbiztosítások olyan termékek, amelyek felett már eljárt az idő.
Ezek a termékek valóban több évtizedes múltra tekintenek vissza, és tény, hogy ezek a konstrukciók a termék története során alapjaiban nem változtak. Ugyanakkor akik a termék elavultságára hivatkoznak, azt elfelejtik hozzátenni, hogy a termék bizonyos komponensei (amelyek a laikus szemek előtt rejtve maradnak) igenis sok változáson – finomhangoláson – estek át az elmúlt években.
Gondoljunk például az etikus életbiztosítási koncepció részeként bevezetett és szigorúan ellenőrzött TKM-plafonra. De bővült (és folyamatosan bővül) a választható eszközalapok kínálata, így kialakíthatunk magasabb kockázatú és hozamelvárású, vagy éppen jóval diverzifikáltabb portfóliót is, ha szeretnénk.
Mint minden befektetési megoldás, így a megtakarításos életbiztosítások is rendelkeznek olyan egyedi tulajdonságokkal, amelyek megkülönböztetik őket más befektetési lehetőségektől.
Ilyenek például:
- a sajátos díjstruktúra és a kapcsolódó hűségbónuszrendszer (magas kezdeti költségelvonás, amelyek a futamidő közepe-vége felé hűségbónuszként jóváírásra kerülnek);
- a rendszeres díjas konstrukciók esetén a díjfizetési kötelezettség, amit a biztosítási szerződés megkötésével vállalunk, vagyis egy ilyen életbiztosítás következetes és fegyelmezett, pénzügyileg tudatos ügyfelet kíván;
- a kötöttségek hosszú távú – esetenként 15–25 évre – történő vállalása;
- a befektetéssel járó kockázatok elfogadása.
Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy annak ellenére, hogy több évtizedes múltja van a biztosítói megtakarításoknak, valójában egy folyamatosan fejlődő, javuló konstrukcióról van szó. Azonban itt is – minden más megtakarítási vagy befektetési megoldásnál is – igaz, hogy akkor lesz ez az ideális választás a számunkra, ha a kínált előnyök és a vállalandó kompromisszumok összeegyeztethetőek a befektetési céljainkkal.
2. tévhit: „Nem is alkalmas befektetésre, ez csak egy életbiztosítás!”
Tízből kilenc ember az életbiztosítás szót hallva a kockázati életbiztosításokra gondol. Vagyis arra a biztosítói szolgáltatásra, amikor a rendszeresen fizetett díjért cserébe a biztosítási időtartam alatt bekövetkező biztosítási események – például haláleset – után egy meghatározott biztosítási összeget fizet a biztosító.
Ugyanakkor a megtakarításos életbiztosítások olyan speciális, befektetési lehetőséget kínáló termékek, amelyek sokszor inkább csak jogilag minősülnek életbiztosításnak. Hogy ez mit is jelent?
Azt, hogy ezek a konstrukciók rendelkeznek az életbiztosításokra jellemző előnyökkel, amelyek a következők: hagyatéki eljárás nélkül örökölhető, kamatadómentes, a befizetett összeg pedig nem inkasszálható és nem vonható végrehajtás alá.
Ugyanakkor a megtakarításos konstrukció fő célja, hogy a befizetett biztosítási díjakat a biztosító segítségével különböző eszközalapokba fektethetjük. A befektetésünk hozamait pedig a futamidő előrehaladtával ezeknek az alapoknak az értéknövekedése fogja számunkra jelenteni.
Láthatjuk tehát, hogy ellentétben a címben is idézett tévhittel, ezek a biztosítói termékek sokkal inkább alkalmasak befektetésre, mintsem életbiztosítási védelemre, főképp, hogy alapesetben alig tartalmaznak kockázati térítést. Természetesen ezt a egyedi igényeink szerint egy kockázati díj megfizetéséért cserébe bármikor kibővíthetjük, de nem ez a jellemző.
3. tévhit: „Drága, költséges megoldás”
A mai napig sokan gondolják úgy, hogy a megtakarításos életbiztosításokban irreálisan drága – kvázi ráfizetéses – tartani a pénzünket, és ezzel csak a biztosítók járnak jól. Ez a téves elképzelés a megfelelő szabályozás nélkül értékesített korai konstrukciók táptalaján erősödött meg és tudott a mai napig fennmaradni.
Amikor az ezredfordulót követően hazánkban is megjelentek a modern befektetési egységekhez kötött életbiztosítások, olyan gyors ütemben váltak népszerűvé, hogy azt a felügyeleti szabályozások nem voltak képesek dinamikusan követni. Ez viszont lehetőséget biztosított a szolgáltatóknak arra, hogy kihasználják a termék bonyolult költségszerkezetének átláthatatlanságát, és így számos költségüket áthárítsák ügyfeleikre.
Jogosan tehetjük fel a kérdést, mi a garancia arra, hogy ez nem történik meg újra?
Szerencsére ezeket a kiskapukat a szakmai és felügyeleti szervek a következetesen bevezetett normarendszerrel lezárták a szolgáltatók előtt.
Elsőként a MABISZ javaslatára 2010-ben bevezették a teljes költségmutatót (TKM), amely segítségével átláthatóbbá váltak a megtakarításos életbiztosítások költségei. Majd második lépésként az MNB előírta a biztosítótársaságoknak, hogy tisztességes piaci magatartás tanúsítsanak ügyfeleikkel szemben. Végül megalkották az etikus életbiztosítási koncepciót, ezt 2015-ben hirdették meg, és végül a TKM-plafon 2017-es bevezetésével vált teljessé.
Ezek a jelenleg is érvényben lévő szabályok közvetlenül és közvetve is garantálják az ügyfélérdekek védelmét, és fenntartják azt a tisztességes piaci környezetet, ami megakadályozza, hogy a biztosítók a korábbiakhoz hasonló módon rejtett költségeket hárítsanak át az ügyfeleikre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az TKM-plafon bevezetését követően a rendszeres díjas konstrukciók esetében jelentős költségcsökkentéssel reagált a piac, ugyanis 2015. december 31. és 2017. október 31. között a TKM-értékek átlag 4,29%-ról 3,58%-ra csökkentek.
Annak a tévhitnek tehát, hogy drága, költséges megoldást jelentene a megtakarításos életbiztosítás, láthatjuk, van némi alapja, viszont ha nagyító alá tesszük és megvizsgáljuk a unit linked életbiztosítások hazai piacra történő bevezetése óta végbement evolúcióját, akkor megállapíthatjuk, hogy az előzőekben bemutatott, következetes hatósági intézkedések eredményeképpen ez a hidelem mára elvesztette létjogosultságát.
A választható konstrukciók sokfélesége miatt ugyanakkor akár jelentős különbségeket is tapasztalhatunk egyes termékek költségei között, ezért a megfelelő módozat kiválasztásához érdemes szakértő segítségét kérni, aki még a szerződéskötéssel járó adminisztratív feladatokat is leveszi a vállunkról.
4. tévhit: „Nagyon kockázatos, a rossz hozamok miatt sokat bukhatunk rajta”
A biztosítótársaságok egyszerre több, eltérő kockázatú – rendszerint 15-20 – eszközalapot kínálnak, amelyekkel megvalósíthatjuk befektetési céljainkat. Ez éppen elég ahhoz, hogy kialakítsunk belőle egy olyan befektetési tárcát, ami megfelel kockázattűrő hajlandóságunknak, legyen az alacsonyabb (óvatos), közepes (kiegyensúlyozott) vagy akár magasabb (dinamikus).
A megtakarításos életbiztosítás esetében a kockázatvállalási hajlandóságunkhoz igazíthatjuk a befektetési portfóliónkat.
A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tagadhatatlan előnye, hogy más befektetési alternatívákkal ellentétben nem mi, hanem képzett alapkezelők menedzselik portfóliónkat, ezért nekünk nem kell aktívan foglalkozni befektetésünkkel. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy a befektetéseinkkel járó felelősség alól is mentesülnénk, hiszen az azzal járó kockázatot minden esetben nekünk kell vállalni.
Ammennyiben a magasabb hozamok reményében irreális kockázatot vállalunk, akkor még 10 évet meghaladó befektetési időintervallum esetén is előfordulhat, hogy a befektetési tárcánkba választott eszközalapok teljesítménye elmarad az általunk várt szinttől.
Ezért fontos hangsúlyozni, hogy az eszközalapok korábbi kiemelkedő teljesítménye nem jelent garanciát a jövőbeli hozamokra vonatkozóan.
Ha a kockázat fennáll, akkor mégis hogyan jutunk el a tévhit cáfolatához? Úgy, hogy ezt a befektetői kockázatot eredményesen csökkenthetjük, ha az eltérő politikájú eszközalapok között diverzifikálunk, azaz többféle befektetési egységbe helyezzük a pénzünket. A futamidő alatt pedig évről évre érdemes időt szentelnünk arra is, hogy megvizsgáljuk befektetési tárcánk tartalmát, és megnézzük, hogy a választott alapok mennyire illeszkednek az aktuális befektetési céljainkhoz és kockázatviselési hajlandóságunkhoz.
Amennyiben ezek teljesen összhangban állnak, akkor nincs teendőnk, szépen haladunk befektetési céljaink megvalósulása felé, azonban ha nincsenek teljesen összhangban, akkor érdemes élni az eszközalapok átváltásának lehetőségével, amelyet a biztosítótársaságok minimum évi egy alkalommal díjmentesen biztosítanak ügyfeleik részére.
Minden azon múlik tehát, hogy milyen szakértelemmel rendelkezünk mi, vagy akár az a független alkusz, aki segít nekünk kiválasztani a céljainkhoz illő portfóliót. Emellett az is fontos, hogy tudjuk értelmezni a kockázatot. Ha ennek a két kívánalomnak megfelelünk, és sikerül megtalálni a számunkra ideális terméket, annak az esélye, hogy kevesebb pénzünk lesz a szerződésünk lejártakor, mint amennyit betettünk, minimális.
Amennyiben mégis így alakulna, akkor nagy eséllyel a globális piaci hatások (pl. tőzsdei összeomlás, válság) miatt történik ez, ami annyit jelent, hogy más, hasonló kockázatú befektetések esetén is így alakult volna.
Úgy tűnik tehát, hogy ez a tévhit sem állja meg a helyét. Mindezek ellenére, ha a jövőben jól teljesít is befektetésünk, akkor sem láthatjuk, hogy a világ gazdasága milyen irányban változik egy-két évtized alatt. Így muszáj tisztában lennünk azzal, hogy habár kicsi az esélye, de olyan súlyos válság is előfordulhat, ami még a sikeres befektetések hozamát is felemésztheti.
Jelentkezzen díjmentes konzultációnkra, amely során egy független szakértő bemutatja Önnek a befektetési céljaihoz leginkább illeszkedő megtakarításos életbiztosításokat.
5. tévhit: „Ha idő előtt felbontjuk a szerződést, biztosan veszítünk”
Optimális esetben biztosítói megtakarításunkat a teljes időtartam alatt fenn tudjuk tartani, azaz egy rendszeres díjas termék esetében a futamidő végéig pontosan tudjuk biztosításunk díjait fizetni. Természetesen minden esetben ezzel terveznek a biztosítók is, ezt nevezhetjük tervezett biztosítási időtartamnak.
Sajnos azonban az élet produkálhat nem várt fordulatokat. Előfordulhat, hogy nem tudjuk végig fizetni megtakarításos életbiztosításunk díját, és fel kell törnünk a befektetésünket. Ha így teszünk, akkor a felbontás dátumáig bezárólag beszélhetünk a megvalósult biztosítási időtartamról, ami tehát így eltér – rövidebb – a biztosítási szerződésünkben előzetesen rögzített futamidőtől.
A szerződés idő előtti felbontását szakszóval visszavásárlásnak nevezzük. A visszavásárlás kifejezés megtévesztő lehet, hiszen azt sugallhatja, fizetnünk kell azért, hogy idő előtt visszakapjuk a pénzünket, azonban nem erről van szó. A kifejezést úgy kell érteni, mintha a biztosítási szerződés megkötése során a biztosítótársaság egy biztosítási kötvényt adott volna el a szerződőnek. Amikor a biztosítás ügyfél általi felmondása során kifizetés is történik, akkor tulajdonképpen a szolgáltató vásárolja vissza tőlünk a korábban átadott biztosítási kötvényt.
Azonban tudnunk kell azt, hogy a befektetési egységekhez kötött biztosítások nemcsak az elérhető hozamok mértékében kiemelkedőek más befektetési eszközökhöz képest, hanem egy sajátos költségstruktúra is jellemzi őket. Rendszerint a futamidő első 2-3 évében a legmagasabbak a költségelvonások. Ezeket az elvont költségeket a futamidő közepe-vége felé vissza is kapjuk hűségbónusz formájában. Hogy miért van szükség erre a költségre, ha elvonják, majd utána vissza is adják? A biztosítótársasáok többek között ezzel motiválják az ügyfeleiket, hogy ne szüntessék meg idő előtt a szerződésüket.
Éppen ezért fordulhat elő olyan szituáció, ha a biztosítási időtartam első harmadában bontjuk fel a szerződést, akkor kevesebbet pénzt kapunk vissza, mint amennyit befizettünk. Hiszen a magas kezdeti költségeket már levonták, de a hűségbónuszként még nem kaptuk vissza.
Ennek a tévhitnek van valós helyzethez köthető alapja, de összességében csúsztatásokra épül. Ugyanis ez a veszteség egyáltalán nem szükségszerű. A futamidő lejárta előtt nem sokkal (miután a hűségbónuszok is jóváírásra kerültek) például már kevéssé valószínű, hogy veszteséggel zárjunk egy szerződés felbontását.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ezekkel a termékekkel a futamidő lejártát kivárva érhetjük el a legjobb eredményeket, így használhatók ki teljesen az általuk nyújtott előnyök. Magyarán: a legtöbbet így hozzák a konyhára. Azt azonban, hogy a visszavásárlás mindenképpen veszteséggel jár, nem lehet kijelenteni.
Abban az esetben, ha elkötelezzük magunkat egy hosszú távú megtakarításos életbiztosítás mellett, azonban a futamidő első egy-két évében történik egy olyan esemény, hogy nem tudjuk tovább vállalni a havi díjrészleteket, akkor sem kell megijedni. Amennyiben nincs szükségünk az eddig befizetett pénzre, akkor nem szükséges a szerződést visszavásárolni (azaz megszüntetni), ugyanis kérhetjük annak csupán szüneteltetését is. Ez általában nem jár semmilyen komolyabb hátránnyal a számunkra, és később, miután rendeződtek a dolgaink, ismét visszaállíthatjuk a díjfizetést.
A megtakarításos életbiztosításokat a biztosítók olyan feltételrendszerek mentén alakították ki, hogy azok a hosszú távú befektetési célok megvalósítására ösztönözzék az ügyfeleket. Amikor egy pénzügyileg tudatos és a fegyelmezett ügyfél megfelelő segítséggel választja ki a céljaihoz illeszkedő biztosítói megtakarítást, akkor egy igazán előnyös, „inflációálló” befektetéshez juthat, amellyel nemcsak megőrizheti pénze vásárlóértékét, hanem eredményesen növelheti is azt.
A nyugdíjbiztosítás a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások speciális típusa, amelyek mellé a magyar állam az adott évi befizetések után 20%-os adó-visszatérítést is biztosít, ezzel ösztönözve az embereket az öngondoskodásra. Ezeknél a konstrukcióknál viszont különösen fontos, hogy körültekintően járjunk el, mert ha idő előtt felbontjuk a szerződést, akkor vissza kell fizetnünk az addig igényelt adójóváírás 20%-kal növelt összegét.
6. tévhit: „Mindenkinek megéri!”
Míg a korábbi tévhitek a unit linked életbiztosítások veszélyeit emelték ki, léteznek olyan általánosítások is, amik, bár éppen a termék pozitívumaira hívják fel a figyelmet, ugyanúgy megcáfolhatónak bizonyulnak.
Az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert az igazság az, hogy nincs olyan ma ismert befektetési eszköz, ami mindenkinek megérné, így a megtakarításos életbiztosítás sem lehet ilyen. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma befektetési cél sem, ezért a biztosítói megtakarítási programok sem tudnak olyan megoldást kínálni, amely mindenki céljainak egyformán megfelelő befektetési lehetőséget nyújtana.
Fontos hangsúlyozni, hogy a megfelelő befektetés kiválasztása mindig az egyéni céljaink figyelembevételével kell, hogy történjen.
Ugyanis a megtakarításos életbiztosítások nem megfelelőek azoknak,
- akik rövid futamidejű instrumentumokat keresnek;
- akik nem biztosak abban, hogy a befektetés tervezett időtartamát nagyrészt fegyelmezetten tartani tudják;
- akik kockázatmentes, előre kiszámítható hozamteljesítményt várnak befektetésüktől;
- akik kizárólag kockázati események ellen szeretnék biztosítani magukat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a fenti felsorolásban szereplők nem fektethetik be a pénzüket, hiszen számukra is vannak lehetőségek. A fent leírtak csupán azt jelzik, hogy mik azok a speciális tulajdonságok, amik a unit linked életbiztosítások sajátjai, és amelyeket meg kell ismerni és el kell fogadni (és amelyeknek meg kell felelni), ha ilyen szerződést készülünk kötni.
Mindazonáltal az is igaz, hogy a megtakarításos életbiztosítások palettája széles, a kiválasztott konstrukciót pedig sokféleképpen variálhatjuk és igényeinknek megfelelően formálhatjuk. A kedvező tulajdonságainak köszönhetően sokunk számára megfelelő alternatívát nyújthat hosszabb távú befektetési céljainak megvalósítására. A választáshoz azonban érdemes szakember segítségét kérni, hiszen a biztosítási szerződés aláírásával egy kifejezetten sokéves elköteleződést jelentő befektetési döntés fogunk meghozni.
7. tévhit: „A biztosítói megtakarítást kínáló szakemberek nem tájékoztatnak, és le akarják húzni az ügyfeleiket”
Ez a tévhit is, csakúgy mint a legtöbb, azokban az időkben vetette meg a lábát a köztudatban, amikor a felügyeleti szervek még nem dolgozták ki és kezdték el alkalmazni azokat a normákat, amelyek segítségével sikerült eredményesen megerősíteni az ügyfélérdekek védelmét.
A független alkuszoknak kötelességük az ügyfeleik érdekeit szem előtt tartaniuk.
Talán a mai napig is az egyik ilyen legerősebben élő sztereotípia, hogy a biztosításközvetítő ügynökök csak az ügyfelek pénzére utaznak, és nem érdekeltek a klinesek érdekeinek védelmében.
Sajnos ez fajta negatív előítélet azonban rengeteget árt mind a biztosítóknak, mind pedig a képzett alkuszoknak. A biztosítási tevékenységről szóló törvény 2014-ben történő hatályba lépése és az etikus életbiztosítási koncepció által előírt szigorú szabályok bevezetése megtisztította a biztosítói piacot a felkészületlen és önös érdekeiket előnyben részesítő biztosításközvetítőktől.
Vagyis ezek a félelmek szerencsére ma már alaptalanok, hiszen a fentiekben hivatkozott jogszabály többek között azt is előírja a független alkuszok számára, hogy az ügyfél megbízásából kell eljárniuk, és a teljes tanácsadási folyamat során az ő érdekeit kell, hogy képviseljék. Ezen túl meg kell indokolniuk a javaslataikat, melyek később akár jogilag is számonkérhetőek.
Ezeknek a kívánalmaknak tehát minden képzett független alkusznak meg kell felelnie, az előírások viszont a biztosítók függő vagy többes ügynökeire nem vonatkoznak. Így érdemes független alkuszt segítségét kérni a választáshoz, mert akkor biztosan nem érhet minket kellemetlen meglepetés.
A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások értékesítése során előírt jutalékplafon alkalmazása meghatározza annak az összegnek a nagyságát, amit egy alkusz a sikeres ügylet után megkaphat. Ennek köszönhetően a biztosítók közel azonos mértékű jutalékokat fizetnek a független alkuszoknak az értékesítések után. Ez pedig eleve kizárja annak lehetőségét, hogy az ügyfélnek olyan drágább terméket ajánljanak, ami nem szolgálja céljainak optimális megvalósítását.
A pozitv fejleményeknek köszönhetően szerencsére az utolsó tévhitünk is egy régi rossz tapasztalatokból építkező általánosítás csupán, ezzel együtt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy kóklerek sajnos mindig akadnak. Éppen ezért kezeljük egészséges gyanakvással azokat az biztosításközvetítőket, akik egy bizonyos terméknek csak az előnyeit mutatják be, és nem ismertetik a szóba jöhető alternatívákat.
Tévhitek megcáfolva!
A biztosítói megtakarításokkal kapcsolatban élő tévhitek mára részben vagy egészben elvesztették aktualitásukat. Sajnos azonban ezek a negatív előítéletek csak nehezen kopnak ki a köztudatból, mivel még a mai napig is találkozhatunk olyan magukat szakértőknek mondó emberekkel, akik önös érdektől vezérelve igyekeznek rosszabb vagy akár jobb színben feltüntetni a megtakarításos életbiztosítási termékeket.
Ha a megtakarításos életbiztosításokkal kapcsolatban a fentebb megcáfolt érveket vagy hasonló kijelentések valamelyikét halljuk, akkor tekintsünk óvatos gyanakvással biztosításközvetítőnkre, beszélgetőpartnerünkre, ugyanis feltehetőleg nem látja tisztán a valós helyzetet.
Álljanak itt még egyszer a megcáfolt tévhitek:
- Idejétmúlt konstrukció.
- Mivel életbiztosítás, így nem alkalmas befektetésre.
- Drága és költséges.
- Kockázatos, bizonytalan a befektetés megtérülése.
- Futamidő vége előtt visszavásárolva elbukjuk a befektetésünket.
- Ez a befektetés mindenkinek megéri.
- A biztosításközvetítő alkuszokat csak a jutalék érdekli, nem foglalkoznak az ügyfeleikkel.
A legtöbb ilyen sztereotípia egy kis utánajárással könnyedén megcáfolható. Ezért a befektetési döntéseink meghozatala előtt kiemelt jelentősége van annak, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk.
Kérjen díjmentes tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
